Tényleg egy halott nő lelke költözött a testébe? Rejtélyes megszállás után idegen nyelven kezdett beszélni az indiai nő

• Egy meditáció után az indiai tanárnő, Uttara Huddar Sharadának nevezte magát, bengáliul beszélt, és azt állította, hogy a XIX. századi Bengáliából származik.
• A kutatók egy régi családfában több olyan nevet is megtaláltak, amelyet a nő említett, Sharada létezését azonban nem sikerült igazolniuk.
• Uttara korábbi bengáli tanulása és szerelmi csalódásai más megvilágításba helyezik az állítólagos megszállást.

Menjünk vissza kicsit az időben, 1973-ba, az indiai Nagpur városába. A 32 éves Uttara Huddar egészségügyi problémái miatt egy spirituális szemléletű intézményben tartózkodott, ahol egy jógi vezetésével speciális meditáción is részt vett. Nem sokkal később a fiatal nő viselkedése gyökeres változásokon ment keresztül. De vajon mi történhetett Uttara tudatával? Lehetséges, hogy szellemi megszállás áldozatává vált?

Megszállás vagy reinkarnáció? Egy meditáció után kezdődött minden

A művelt, kifejezetten jó intellektusú, két diplomával rendelkező nő asztmával,  nőgyógyászati és bőrpanaszokkal került Joshi doktor magánklinikájára, amely egyben  spirituális központként is működött. Orvosa már 1970 óta kezelte őt, Uttara pedig nem igazán tudta titkolni vonzalmát Joshi doktor iránt. A fellángolás azonban nem volt kölcsönös, szigorúan megmaradt az orvos – páciens nexus közöttük – ennek a momentumnak a nő történetében még nagy jelentősége lesz. 

1973 végén egy jógi látogatott az intézménybe, akinek a vezetésével Uttara egy meditáción vett részt. Ezt követően nagyon furcsa viselkedést kezdett tanúsítani; egyszer izgatottá vált, máskor teljesen visszahúzódott. 

A klinika dolgozói azt is feljegyezték, hogy egyszer elkóborolt, mert úgy érezte, meg kell keresnie, hová tartozik igazából.

Ezt követően egyszer csak Sharadának kezdte nevezni önmagát, és azt állította, hogy a XIX. századi Bengáliából származik. Családtagjait idegenként kezelte, maráthi anyanyelve helyett pedig bengáliul szólalt meg leggyakrabban.

Sokszor olyan régies kifejezéseket használt, amelyek egy másfél évszázaddal korábban élt asszony szájából is elhangozhattak volna – viselkedésével halálra rémítette az embereket. 

Aki látott már szellemi megszállásokat megfilmesítő horrorokat, annak biztosan nem újdonság ez a jelenség: a parapszichológiában xenoglossziának nevezik azt, amikor valaki olyan nyelven szólal meg, amelyet állítólag sohasem tanult.

Az új személyiség rettegett a modern világtól, és egy kígyómarásra emlékezett

Sharada nemcsak beszédében különbözött Uttarától: úgy viselkedett, mint egy időkapszulából kilépett vándor.  Idegenkedett a modern technikai eszközöktől, a kazettás magnót egyenesen valamiféle gonosz, ördögtől való szerkezetnek tartotta - vagy csak nem akarta, hogy a hangját felvegyék...
Az étkezési szokásaival és mélyen vallásos viselkedésével szintén egy régebbi kor asszonyát idézte meg. Ha ez a személyiségváltás egy tanult szerep lett volna, a hollywoodi színészek is megirigyelhetnék korhű alakítását.

A nő részletesen mesélt állítólagos előző életéről, megnevezte korábbi családtagjait, és felidézte egy rémes emlékét: várandósan egy kígyó megmarta a lábujját. A történetben érdekes egybeesés, hogy Uttara édesanyja a terhessége alatt visszatérően kígyómarásról álmodott, ő maga pedig pici korától kezdve irtózott a csúszómászóktól.

Hangfelvételek és egy 150 éves családfa titkai

A hátborzongató eset híre Ian Stevenson amerikai pszichiáterhez, reinkarnációkutatóhoz is eljutott. Munkatársával, Satwant Pasrichával nagyon aprólékosan vizsgálni kezdték a nő drasztikus személyiségváltásait.

Sharada beszédeiről hangfelvételek készültek, legalább nyolc bengáliul folyékonyan tudó tanú társalgott vele. A kutatók egy régi családfában több olyan férfinevet is beazonosítottak, amelyet a nő említett, de magának az asszonynak, Sharadának a létezését, valós identitását hosszadalmas kutatások után sem sikerült  igazolni.

A morbid személyiségváltások éveken át ismétlődtek, olykor napokig, máskor hetekig is eltartottak. Uttara későbbi állításai szerint egyáltalán nem emlékezett arra, mi történt vele akkor, amikor Sharadaként „működött”.

Az összetört szíve teremthette a második „személyiségét”?

Az egész rejtélynek van egy szimplán emberi, pszichológiai oldala is. Uttara hiába volt sikeres a munkájában, a legnagyobb álma nem teljesült: az, hogy férjhez mehessen. Már 24 éves korában reménytelen szerelembe esett - kiszemeltje egy régi ismerőse volt, akivel korábban együtt tanult bengáliul! Milyen érdekes, hogy erre a nem elhanyagolható tényre Uttara korábban nem emlékezett...

A férfi azonban nem akarta őt feleségül venni, a csalódott nő pedig egyre mélyebben  a spiritualitás felé fordult. 

Amikor évekkel később megjelent benne Sharada személyisége, az „idegen” asszony éppen azokat birtokolta, amikre Uttara mindennél jobban vágyott: férjet, családot és a várandósság élményét. Sőt, Sharada még Uttara orvosát is a saját férjének hitte – ez is a plátói szerelem megnyilvánulása lehetett.

Uttara múltját végignézve nagyon valószínű,  hogy a nő tudattalanja teremtett egy másik személyiséget, hogy abban élhesse meg beteljesületlen vágyait. A pszichológiai magyarázat, a disszociatív identitászavar mellett szólhat az is, hogy Uttara korábban már tanult valamennyit bengáliul, és a szanszkrit nyelvet is ismerte. Művelt, eszes nőként akár autodidakta módon, mások tudta nélkül is továbbfejleszthette a  bengáli nyelvtudását. Bár több tanú folyékony, régies beszédről számolt be, egyes nyelvészek hibákat és idegen akcentust fedeztek fel a hangfelvételeken. Így az sem zárható ki, hogy a korábban megszerzett nyelvi ismeretei egy tudathasadáshoz közeli állapotban kerültek felszínre.

De vajon egy megtört szív és a tudatalatti valóban képes egy ennyire összetett második személyiséget életre kelteni?

Lássuk, mit mond a parapszichológia lehetséges magyarázatként!

A szellemi megszállás hipotézise nem zárja ki azt, hogy Uttara egy mély meditáció közben asztrálisan eltávolodhatott a testétől, és egy földi létsíkon rekedt lélek foglalhatta el a helyét. Egy ilyen megszállottsághoz hasonló transzállapotban az ember úgy élheti meg, mintha másvalaki irányítaná a testét és a lelkét.

A másik parapszichológiai opció a genetikai „memória”. Mi van, ha a DNS generációkon át megőrizhet bizonyos emlékeket, élettapasztalatokat is a fizikai tulajdonságokon túlmenően? Az epigenetika jó ideje vizsgálja, hogyan hat a környezet a DNS- re, de konkrét, felmenőktől származó élmények, vagy a nyelvtudás genetikai átadására egyelőre nincsenek sziklaszilárd bizonyítékaink.

És akkor ne feledkezzünk el az Akasha-krónikáról és a morfogenetikus mezőről sem!  Az ezoterikus tanok szerint létezik egy kozmikus emléktár, egy kollektív tudati sík,  amelyhez módosult tudatállapotban hozzáférhetünk. Lehet, hogy Uttara egy globális „merevlemezről” hívta le egy korábban élt személy saját emlékeit?

Hogy hol ér véget a hit, és hol kezdődik az emberi elme kiismerhetetlen világa, azt mindenki döntse el maga...

Nézd meg a videót is a témában:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: