Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsMindig online, mindig képben, mindig ott lenni – az új norma már a fiatalokat is elérte. Ez az állandó készenléti állapot, és a „lemaradok valamiről”-félelem együtt rombolják a mentális egészséget. Azonban még nem késő változtatni, és JOMO, azaz „Joy of Missing Out” üzemmódba kapcsolni!

A gyerekben, különösen serdülőkorban, igen erős lehet a vágy, hogy tartozzon valahová. Emiatt nyugtalanná teheti a gondolat, hogy miközben a többiek nélküle élnek át valami fontosat, ő emiatt kevésbé lesz része a közösségnek. Egy felkapott sorozat teljes évadát gyorsan le kell darálni, követni kell az új közösségi médiás trendeket, válaszolni kell a csoportos csevegés üzeneteire, képben kell lenni a legújabb mémekkel, és lehetőleg minden programon ott kell lenni. Ez pedig könnyen állandó készenlétté, stresszé alakulhat benne. Régebben, amikor becsuktuk magunk mögött az ajtót, valóban távolabb került tőlünk a külvilág. Nem tudtuk, ki merre jár, mit csinál, és miről maradunk le. Az okostelefonokkal ez a határ elmosódott. Az Ipsos KidComm 2026-os hazai kutatása szerint a gyerekek átlagosan 9 éves korukban kapják meg első mobiltelefonjukat, elsősorban a biztonság és a kapcsolattartás miatt. A készülék azonban fokozatosan a kortársi kommunikáció és a közösségi média kapujává válik. Az állandó elérhetőség elvárása és az online kapcsolódás nyomása tehát már kisiskolás korban megjelenhet.
A FOMO lehetséges ellensúlya a JOMO, vagyis a „Joy of Missing Out”. Ez nem a társas kapcsolatok elutasítását jelenti, hanem azt a képességet, hogy a kimaradást ne veszteségként éljük meg. Egy gyereknél ez a szemlélet segíthet megkülönböztetni a valódi vágyat a megfelelési kényszertől. Ebben nekünk, szülőknek is van feladatunk: fontos, hogy megtapasztalja, nem kell mindenhol és mindig jelen lennie ahhoz, hogy a közösség része maradjon. Ha azt tanulja meg, hogy a „nem” is elfogadható válasz, könnyebben kapcsolatba kerülhet a saját érzéseivel és szükségleteivel. A JOMO lényege nem a lemondás, hanem annak felismerése, hogy nem minden lehetőségre kell igent mondanunk. Néha éppen azzal teszünk jót magunknak, ha egy kicsit hátrébb lépünk, és teret adunk a pihenésnek, az egyedüllétnek vagy egyszerűen annak, hogy ne történjen velünk semmi különös - írja a Fanny magazin.
Fontos, hogy a kimaradásról ne büntetésként beszéljünk, a JOMO ugyanis nem megvonást jelent. Erősítsük meg a gyereket abban, bármikor dönthet úgy, hogy nem vesz részt valamiben, nem nyitja meg a telefonján lévő alkalmazásokat. Utólag beszéljük át vele, mit érzett közben, és mit nyert az így felszabaduló idővel. A cél nem az, hogy mindenből kimaradjon, hanem hogy megtanulja felismerni: nem kell mindenről tudnia, és nem kell mindenben részt vennie ahhoz, hogy a közösséghez tartozzon. Szülőként nemcsak nevelők, hanem példaképek is vagyunk, ezért a JOMO-t nekünk is érdemes gyakorolnunk. Nehéz hitelesen azt kérni a gyerektől, hogy ne legyen folyamatosan elérhető, ha mi magunk is állandóan ellenőrizzük a telefonunkat, és rosszul érezzük magunkat, ha lemondunk egy programot. Mutassuk meg, hogy teljesen rendben van kikapcsolni az értesítéseket, később válaszolni egy üzenetre, kihagyni egy eseményt, vagy egyszerűen otthon maradni anélkül, hogy emiatt bűntudatot éreznénk. A saját példánkon keresztül azt is megláthatja, mennyi mindent nyerhetünk – időt, nyugalmat, figyelmet és valódi jelenlétet –, ha tudatosan döntünk a kimaradás mellett, mert inkább a személyes életünkben szeretnénk jelen lenni. Van néhány hatékony módszer, ami segíthet a gyerekeknek a telefonhasználat csökkentésében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.