„Órákon keresztül közvetlenül mellette maradt” – képtelen volt elengedni halott kicsinyét a gyászoló bálnaanya – szívszaggató videó

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. szeptember 22. 19:00

Megrendítő jelenetet örökítettek meg a tengerben: egy hosszúszárnyú bálna órákon át képtelen volt elszakadni elpusztult borjától, folyamatosan mellette maradt és figyelte kicsinyét. A kutatók szerint az anya viselkedése erős kötődésről árulkodik, és arra utalhat, hogy a bálnák az emberekhez hasonlóan élhetik meg utóduk elvesztését. Ilyen viselkedést most először dokumentáltak sziláscetnél.

N.T.

A szerző cikkei

Szívszorító videó mutatja meg, hogy a bálnák az emberekhez hasonlóan gyászolhatják elveszített utódaikat. A tavaly, Ausztrália Gold Coast régiójának déli partjainál készült felvételen egy nőstény hosszúszárnyú bálna látható, amely egy vélhetően már elpusztult borjúnak adott életet.

Szívszorító videó: órákon át halott borja mellett maradt a hosszúszárnyú bálna

Az anya egy másik, őt kísérő bálnával együtt órákon át az elpusztult borjú mellett maradt, a kutatók szerint pedig elképzelhető, hogy akár napokig sem hagyta magára.

A Griffith Egyetem kutatói úgy vélik, hogy a megfigyelt viselkedés arra utalhat, hogy a hosszúszárnyú bálnák anyái az utódjuk elvesztése után a gyászhoz hasonló érzelmi reakciót élhetnek át.

Az anya az elpusztult borjú mellett maradt, folyamatosan figyelte, és több órán – talán akár napokon – keresztül közvetlenül mellette helyezkedett el

– mondta a kutatás vezető szerzője, Dr. Olaf Meynecke.

A kutató szerint az anya viselkedése több szempontból is az utód gondozására, óvására emlékeztetett. Hasonló reakciókat más, összetett társas kapcsolatokban élő emlősöknél is dokumentáltak már elpusztult társaik mellett.

A megfigyelt viselkedés erős, ösztönös anyai kötődésre utalt a borjú iránt

– tette hozzá a kutató.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a fogascetek és a delfinfélék különleges figyelmet fordíthatnak elpusztult társaikra. A kutatók szerint azonban most először sikerült hasonló viselkedést dokumentálni egy sziláscetnél.

A szívszorító jelenetnek Andrew Mulville, a Sea World Foundation mentőhajójának kapitánya is szemtanúja volt.

Amikor rájöttem, mi történik valójában, teljesen megdöbbentem. Első pillantásra azt hittem, egyszerűen két bálna pihen a víz felszínén, de a viselkedésük szokatlan volt. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyesmit fogok látni aznap a tengeren

– idézte fel.

A kutatók abban bíznak, hogy a ritka megfigyelés közelebb vihet annak megértéséhez, hogyan reagálnak más állatfajok a hozzájuk közel álló egyedek elvesztésére.

Dr. Olaf Meynecke szerint az eset arra is rámutat, mennyire fontos a ritkán megfigyelhető újszülöttkori elhullások és az azokat követő viselkedés szisztematikus dokumentálása. Ezek segítségével ugyanis a kutatók pontosabb képet kaphatnak arról, milyen kognitív, érzelmi és evolúciós jelentősége lehet annak, ahogyan a nagytestű bálnák elpusztult társaikhoz viszonyulnak.

Annak megértése, hogyan reagálnak az állatok a halálra, betekintést enged érzelmi világukba, társas kötődéseikbe és kognitív képességeikbe

– tette hozzá a kutató a Daily Mail szerint.