Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsKisgyerekként sokan akarnak tűzoltók, mentősök vagy orvosok lenni – boncmesterek viszont aligha. Kovács Lajos sem volt kivétel: egészségügyi iskolába járt, ápolási asszisztensi képesítést szerzett, majd egy kórházi osztályon kezdett dolgozni. Egy év és három hónap után azonban egy váratlan lehetőség egészen más irányba terelte a pályáját.

„Gyerekként azt sem tudtam, mit jelent az, hogy boncmester. Ápolóként több műszakban dolgoztunk, és ez nekem egyáltalán nem feküdt: éjszakázni kifejezetten nem szerettem. Amikor meghallottam, hogy a patológián boncsegédet keresnek, és az egy műszakos állás, akkor úgy döntöttem, belevágok” – kezdte a hot!-nak Lajos.
Egész nap halottak között dolgozni nem olyan, mint bármelyik másik munka – ezt ő maga is kerek perec kimondja.
„Aki azt állítja, hogy őt érzelmileg nem viseli meg, ha nap mint nap halottak között van, és szembesül a halállal, az nem mond igazat. Ez olyan munka, ami – bármennyire is nem akarja az ember – igenis megterhelő. Nekem két dolog segít abban, hogy feldolgozzam: testépítő voltam, és ma is mindennap edzeni megyek, a másik pedig a zene, hisz DJ-ként is fellépek. Az edzéssel és a zenéléssel teljesen le tudom vezetni a stresszt és mindazt, amit itt látok.”

Huszonkilenc éve dolgozom a patológián, és soha, egyetlenegyszer sem álmodtam a halottakkal, a munkámmal. A szakemberek szerint az ember arról álmodik, amitől fél. Én például nagyon félek a repüléstől: ha külföldre utazunk, már két hónappal előtte azt álmodom, hogy lezuhanok a géppel. A munkámtól és a halottaktól viszont nem félek, valószínűleg ezért nem is álmodom róluk
– magyarázta, majd a legnehezebb pillanatokról is őszintén beszélt.
„Amikor gyermekről van szó, az lelkileg és érzelmileg is sokkal jobban megviseli az embert. Nehezek azok az esetek is, amikor valakit csak később találnak meg; ez minden téren emberpróbáló. A hozzátartozókkal is én beszélek, és a gyász mindenkinél másképp csapódik le. Vannak, akik már eleve dühösen, agresszívan érkeznek; velük nyilván nehezebb szót érteni, mint azzal, aki nyugodt, és megértőbb hozzáállást tanúsít.”
A TikTokon azért kezdett el beszélni a hivatásáról, mert úgy érezte, hogy itthon még mindig tabutéma a halál.
„Magyarországon a halál még mindig tabutéma; sem az emberek, sem a szakmában dolgozók nem beszélnek róla. Azt tapasztaltam, hogy rengeteg tévhit él a fejekben, és ezeket szerettem volna eloszlatni. Szerintem fontos, hogy az emberek tudják, mi történik a szeretteikkel a haláluk után. Sokan hiszik például, hogy a halott még mozoghat, vagy a hűtőben, esetleg a temetés után a koporsóban felébredhet. Régen, amikor a tudomány még nem volt ilyen fejlett, valóban előfordult ilyesmi, de ma már olyan modern eszközök vannak, hogy ha megállapítják a halál beálltát, az tényleg halálbiztos” – mondta a szakember, aki decemberben különleges előadásra készül Kiss Kató halottlátóval.
„Kató hisz a természetfelettiben, és ezzel foglalkozik. Én lassan harminc éve vagyok boncmester, és soha nem tapasztaltam semmiféle földöntúli erőt, nem érzékeltem sem szellemeket, sem semmit, amire azt mondhatnám, hogy hiszek benne.”
Én a tényeket látom; nem hiszek sem a szellemekben, sem a lélekvándorlásban.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.