Csokoládé gyógyszerként: bizarr receptek a múltból

Elsősorban ma a csokoládéra édességként gondolunk, a 18–19. században azonban egészen más szerepet töltött be. Az orvosok és gyógyítók különféle panaszokra ajánlották, a magyar szakirodalomba pedig tápláló, erősítő szerként jegyezték fel. Akadt olyan is, aki az idegek megnyugtatását, a menstruációs panaszok enyhítését vagy éppen a gyermekek étvágyának javítását remélte tőle. A korabeli orvosi gondolkodásban a kakaó nem pusztán kényeztetés volt, hanem a gyógyítás egyik igencsak különös hozzávalója.

A csokoládé története: tápláló szerből gyógyszer

A 18. századi Magyarországon már K. Mátyus István tisztifőorvos is elismerően írt a naplójába erről a hozzávalóról. Úgy vélte, hogy bőségesen táplál, jót tesz a vérnek, kipirosítja az arcot, erősíti az agyat, sőt, véleménye szerint a „Venus tüzét” is gerjeszti. A korabeli szóhasználatban ez utóbbi a nemi vágy fokozására utalt. Mátyus a csokoládét egyebek között erőtlen időseknek, friss kismamáknak és olyan gyermekeknek ajánlotta, akik nem akartak enni. A menstruációval és a női méh betegségeivel kapcsolatos panaszok esetében szintén hasznosnak tartotta. A kakaós orvosság elkészítése ráadásul önmagában is kisebb szertartásnak számított. A tömbösített csokoládét forró vízben, tejben vagy akár borban főzték fel, majd habosították és cukorral ízesítették. Így mondhatni a ma ismert forró csokoládé egykor egy mai C-vitaminos itallal ért fel.

A csokoládé hatása a korabeli gyógyászatban - a hisztéria kezelése régen

Az 1700-as évektől kezdve az orvostudomány számos olyan fogalmat használt, amelyet ma már egészen másként értünk. Ilyen volt a hisztéria is, amelyet a korabeli szakértők sokféle, főként nőknél jelentkező testi és lelki tünet magyarázatára alkalmaztak. A panaszok közé sorolták például az idegességet, ájulást, szorongást vagy megmagyarázhatatlannak vélt testi rosszulléteket. Úgy vélték, a hisztériát a méh elmozdulása, vándorlása vagy az idegrendszer túlérzékenysége okozza, és olyan anyagokkal kezelték, amiknek elviselhetetlenül erős, átható szaguk és ízük volt, hogy ezzel „visszatereljék” a szerveket a helyükre. Ezáltal a csokoládé kiváló hordozóanyaggá vált: ezzel fedték el a safoetida, magyarul ördögszar vagy bűzös gyökér nevű növényi gyanta orrfacsaró bűzét.

Féreghajtó csokoládé és más bizarr gyógyszerreceptek

A csokoládé gyógyászati karrierje a 19. században is folytatódott. Almási Balogh Pál 1830-ban megjelent könyvében tápláló, nyugtató szerként említette. Úgy gondolták, bizonyos élelmiszerek rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a szervezet megerősítéséhez.

Teljes gyógyászati recepteket raktak össze a kakaó, állati eredetű porok:

– százlábúak, földigiliszták, vipera-por, valamint az angolna májának és epéjének reszeléke – és néha a higany hozzáadásával. A „giliszta-csokoládét” elsősorban gyermekeknek szánták, és a bélférgek elleni kezelés részeként árusították. Gyakran javasolták a szülőknek a hashajtóként szolgáló jalapagyökér hamvadékát fahéjjal és csokoládéval keverni. A váltóláz ellen használt kínafakéreg finom porát szintén csokoládéba dolgozták, hogy ne legyen undorító, és közben tápláljon is. Sőt, akár vasreszeléket is kevertek bele, hogy a gyomorban ne álljon össze.

(Fanny magazin)