Molnár Viktor vallomása az Ázsia Expresszről: "Számos szereplőben csalódtam odakint"

Mivel mindig nagyon szoros volt a kapcsolatuk, a Kincsvadászok kereskedője nem gondolta, hogy ezen bármi váltzoztathatna. Azt persze sejtette, hogy lesznek köztük viták a fiával, viszont Molnár Viktor inkább a saját temperamentuma miatt aggódott, nem tudta mit vált ki belőle az Ázsia Expressz kaland.

Fiával indult az Ázsia Expresszben Molnár Viktor 

Megszólalt Molnár Viktor az Ázsia Expresszről 

A népszerű műsorban való részvétel már az indulás előtt komoly belső konfliktust okozott a műtárgy kereskedőnek, aki tudta, hogy a TV2 kalandrealityje egészen más környezetet jelent, mint a számára jól ismert televíziós műsor, és tartott attól, hogy az extrém helyzetek a rosszabbik énjét hozzák elő. Ráadásul az Ázsia Expressz forgatása miatt Molnár Viktor műkereskedőnek fontos családi eseményekről is le kellett mondania.

„Két másik fiamnak akkor volt az érettségije, illetve a ballagása, ezért nem volt könnyű igent mondani a felkérésre” – mesélte a hot! magazinnak a Kincsvadászok kereskedője, aki bácsalmási gyilkosság árváinak gyűjtést szervezett.  „De közben az is bennem volt, hogy imádok új ­országokat felfedezni, és kiszakadni a mókuskerékből. Ráadásul ebben a műsorban olyan extra kalandokat élhet át az ember, amilyeneket a valós életben nem. Szóval megbeszéltem a dolgot a gyerekeimmel, és ők biztattak, hogy vágjunk bele Titusszal. Megérte: ami ott ránk várt, az minden várakozásunkat felülmúlta! Tényleg egy életre szóló kaland volt!”

A négygyermekes sztárapuka azt is elárulta, hogyan vették a számukra legnagyobb kihívást jelentő akadályokat.

„Egy almával is boldogok voltunk”

Viktor azt is elárulta, hogy egy idő után valahogy minden extrém körülmény normálissá vált számukra.

„Az, hogy sokszor nem volt mit enni, azt eredményezte, hogy egy almával is boldogok voltunk. Persze, ettünk azért jót is, talán egyszer” – mondta nevetve. – „A másik probléma az alvás volt. Ebben a játékban nincs lehetőséged válogatni, hogy hol hajtsd álomra a fejed, mert örülsz, ha valahová egyáltalán befogadnak. Ez egy őrült daráló, ami után este egyszerűen csak ki akarsz dőlni, be­csukni a szemed és pihenni, mert másnap minden kezdődik elölről. Olyan helyekre kéredzkedtünk be, ahová máskor a lábamat sem tenném be, de ott ez nem szá­mított, sőt, hálás voltam, ­amiért egyáltalán beengedtek! Egy ilyen kaland során az ember sok mindent átértékel, az biztos…”