A nemet mondás királynéja: Boleyn Anna ereje

Manapság egy „nem” legfeljebb egy kellemetlen telefonbeszélgetést, sértődött kollégát vagy csalódott rokont hagyhat maga után. A 16. században azonban akár egy emberéletbe is kerülhetett. Ezért válhatott VIII. Henrik király második feleségének története egy halhatatlan példázattá. Boleyn Anna ugyanis nem elégedett meg azzal a szereppel, amelyet a sors és az uralkodó szánt neki. Meghúzta saját határait, döntése pedig számtalan politikai fordulathoz és az angol egyház Rómától való elszakadásához vezetett. Mindez egyetlen apró, de erőteljes szóval kezdődött.

VIII. Henrik és Boleyn Anna története

Amikor VIII. Henrik felfigyelt a fiatal és művelt Boleyn Annára, valószínűleg nem számított ellenállásra, hiszen az angol udvarban természetes volt, hogy a király szeretőket tart. Korábban főhősünk nővére, maga Boleyn Mária is az uralkodó kegyeltje volt. Anna azonban, nem akart beállni a sorba. Henrik hiába ostromolta: szerelmes leveleiben könyörgött neki, és arról írt, hogy már több mint egy éve gyötri a bizonytalanság, vajon viszonozza-e az érzéseit. Nemcsak figyelmével, hanem ajándékokkal is elhalmozta, de a Boleyn lány világossá tette, hogy szeretőként nem hajlandó a király mellett maradni. A kijelentés rendkívül kockázatos volt. Bár a legtöbb nő kiváltságnak tekintette volna a figyelmet, Anna inkább kockára tette életét, hogy érvényesíthesse akaratát az uralkodóval szemben - írja a Fanny magazin.

Íme a válasz a kérdésre: ki volt az anglikán egyház alapítója?

Henriket nem csak a románc fűtötte. Fiúörököst szeretett volna biztosítani a Tudor-dinasztia számára. Első feleségétől, Aragóniai Katalintól több gyermeke is született, de közülük csak Mária élte túl a csecsemőkort, így a királynak nem volt fiú utódja, ami komoly politikai kockázatot jelentett. A király úgy határozott, felbontja házasságát, és feleségül veszi Annát. Csakhogy a pápa nem engedélyezte a válást. Az uralkodó azonban eltökélt volt. Évekig próbálta elérni Katalinnal való házasságának hatálytalanítását. Tudósokat és egyházi vezetőket mozgósított annak érdekében, hogy bizonyítsa, a frigy eleve érvénytelen volt, de nem járt sikerrel. Végül kiszemeltjéért és az örökös reményéért cserébe, szakított Rómával, létrehozta az anglikán egyházat, és saját magát nevezte ki annak fejévé. A világtörténelmi fordulathoz hatalom iránti vágy, szerelem és egy makacs király kellett, a középpontjában mégis ott állt egy nő, aki elég határozott és vakmerő volt ahhoz, hogy saját kezébe vegye sorsát a 16. században.

Boleyn Anna halála már nem egy mesébe illő történet

Boleyn Anna tehát királyné lett, de a koronázás nem hozta el a boldog végkifejletet. Ő sem tudott világra hozni egyetlen fiúörököst sem, az udvarban egyre több rosszakarója és ellensége akadt, a király érdeklődése pedig lankadni kezdett. Alig három évvel a koronázása után felségárulás, vérfertőzés és házasságtörés vádjával tartóztatták le. A történészek ma úgy vélik, a vádak jelentős része koholt volt, és hátterükben valójában udvari harcok, politikai leszámolás, illetve Henrik újabb házasodási szándéka állhatott. Így bár Annát 1536. május 19-én a londoni Tower falai között lefejezték, egy időre Anglia leghatalmasabb asszonyává vált. Az alma pedig nem esett messze fájától: Boleyn Anna lánya, a későbbi I. Erzsébet, „Szűz királynő” –, aki ragadványnevét is arról kapta, hogy sosem volt hajlandó megházasodni, – szintén arról hírhedt, hogy mindig a saját útját járta, és gyakran mondta azt, hogy: „Nem”.