Miért nem tudjuk megcsiklandozni saját magunkat?

• Az agyunk előre tudja, mire készülünk, ezért a saját érintésünk kevésbé meglepő.
• A csiklandozásnak két eltérő típusa van.
• Az érzés kialakulásában több agyterület és a bőrben található idegvégződések is szerepet játszanak.

Van, amit mások egyetlen mozdulattal elérnek nálunk, mi azonban hiába próbálkozunk vele, saját magunkon nem igazán működik. A csiklandozás érzése mögött ugyanis nemcsak a bőrünkben található idegvégződések, hanem az agy több területének összehangolt működése is áll. De vajon miért reagálunk ennyire másképp egy idegen és a saját érintésünkre, és mi köze mindehhez annak, hogy vannak különösen érzékeny testrészeink?

Az agy és csiklandozás kapcsolata

Bőrünk alatt többmillió idegvégződés van, amelyek gyakorlatilag riasztják agyunkat, ha megérintünk valamit, vagy amikor mások megérintenek bennünket. Mielőtt rátérnénk a csiklandozásra, fontos tisztában lennünk a következővel: az érintések által kiváltott ingereket a szomatoszenzoros kéreg, a boldogságérzetet pedig az elülső cinguláris kéreg dolgozza fel. Ezek szinkronizált működése eredményezi csiklandozás érzetét.

Kétféle csiklandozás létezik

Amikor egy tollpihével vagy egy virággal végigsimítanak a bőrünkön, tehát amikor valaki eszközzel csiklandoz, szaknyelven  knismesisnek hívjuk. Jóval erősebb ingert kelt az ún. gargalesis: eszköz nélkül bennünket csiklandoznak, akaratunk ellenére, ettől pedig akár nevetőgörcsöt is kaphatunk. Az elsőt még elő tudjuk idézni magunknak, a másodikra már  nem vagyunk képesek.

A csiklandozás felkészülés a támadásra

Evolúcióbiológusok szerint ez azért alakulhatott így ki egyedfejlődésünk során, mert ennek révén tudták az emberek megtanítani utódaiknak, hogy hogyan védjék meg magukat támadókkal szemben. a legérzékenyebb testfelületeinken, a nyakon, a hason vagy a hónaljban vagyunk a legcsiklandósabbak - ezek a területeken könnyű sérülést is okozni. Agyunk természetesen tudja, hogy saját kezeink nem jelentenek fenyegetést saját magunk számára, ráadásul számítunk is rá, hogy kezünk hozzáér a testünkhöz, ezért nem indít be semmilyen reakciót. Pedig milyen jó lenne, ha így ventilálhatnánk, ha épp stresszesek vagyunk!

Mi történik akkor, ha nem működik rendesen a szomatoszenzoros kéreg?

A szomatoszenzoros kéreg az agy azon része, amely lehetővé teszi, hogy érezzünk. Ha nem műödik, lehet esély, hogy megcsiklandozzuk magunkat. A skizofrének képesek erre: agyuk nem képes megfelelően előrejelezni és kiszűrni a saját mozdulataikból származó érzékszervi hatásokat. Emiatt a saját maguk által kiváltott érintést is úgy élik meg, mintha azt egy külső személy vagy váratlan inger okozná, ami beindítja a csiklandóssági reflexet.

A majmok képesek megcsiklandozni magukat, és ugyanennyire szeretik, ha csiklandozzák őket. Nézd csak!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: