Csokit vagy csalunk? A halloweeni szokás mögött félelmetes múlt rejtőzik

• A halloweeni „csokit vagy csalunk” mögött egykor valódi fenyegetés állt: a fiatalok csínyei olykor veszélyes rendbontássá fajultak.
• Az elcserélt gyerekről szóló hiedelmek azt a félelmet elevenítették meg, hogy a bölcsőben egy idegen lény fekszik.
• A horrorban különösen nyugtalanító, amikor éppen az válik veszélyessé, akit a felnőtteknek kellene megvédeniük.

Halloween estéjén boszorkánynak, csontváznak és kísértetnek öltözött gyerekek kopogtatnak az ajtókon. A felnőtt édességet oszt, megdicséri a jelmezt, esetleg rémületet színlel. Jól begyakorolt játék ez, amelyben a gyerek egy időre fenyegető idegenné változhat. A cukorkagyűjtést kísérő felszólításban pedig máig ott lapul a következmény ígérete: ha nincs ajándék, valami történni fog.

Halloween: a csíny, ami nem mindig volt ártatlan

A „trick or treat” nálunk „csokit vagy csalunk” formában terjedt el, értelme azonban inkább: adj valami finomságot, különben megtréfálunk. A fenyegetést egykor érdemes volt komolyan venni. Máig fennmaradtak olyan korabeli amerikai újságcikkek, amelyek tojásdobálásról és járókelőkre szórt lisztről is beszámolnak. A fiatalok különösen azokat szemelték ki, akik nem adtak nekik semmit.

Akadtak kifejezetten kegyetlen „tréfák” is. Lesley Bannatyne Halloween-kutató összefoglalója szerint köteleket feszítettek a járdák fölé, hogy a sötétben elbotoljanak bennük az emberek, másutt pedig szemközti lakások kilincseit kötötték össze. Később ablakbetörések és hamis tűzriadók is kísérték az ünnepet. A szervezett édességgyűjtés elterjedése a féktelen rendbontás megszelídítését is szolgálta: a fenyegetőzésből kiszámítható szomszédsági szertartás lett.

Az ilyen éjszakákon a felnőttek azt tapasztalhatták meg, milyen az, amikor a gyerekek következmények nélkül randalírozhatnak, és ők maguk válnak kiszolgáltatottá. A félelmetes gyerekről szóló történetekben is – amelyeket a horror is előszeretettel használ fel – ez a szerepcsere nyugtalanító: akit óvni és terelgetni kellene, arról kiderül, hogy veszélyt jelenthet a környezetére. A néphit ennél is messzebb ment: mi van, ha a gyereknek hitt lény valójában nem is ember?

Valaki más fekszik a bölcsőben

A gyerektől való félelem jóval régebbi a filmes horrornál. Az európai elcseréltgyerek-történetekben természetfeletti lények viszik el a csecsemőt, és saját ivadékukat hagyják a helyén. Rose A. Sawyer középkorkutató az elcserélt gyerekről szóló hiedelmeket vizsgálja középkori vallásos elbeszélések, orvosi szövegek és képi ábrázolások alapján. A nyugtalanító kérdés már ezekben is jelen van: valóban a saját gyerekét gondozza a család?

A Grimm testvérek egyik történetében az anya tojáshéjakban forral vizet, hogy meghökkentse a bölcsőben fekvő jövevényt. A lény megszólal, és elárulja, hogy olyan öreg, mint az erdő, de ilyet még nem látott. A csecsemőből egyetlen mondat erejéig előbújik a vén idegen. Ezekben a történetekben a rémülethez elég, hogy a gyerek olyasmit tudjon, amit lehetetlen volna tudnia.

Amikor a felnőtt szorul védelemre: halloweeni horrorfilmek

A horror éppen ezt az ismerősbe (ráadásul óvni, szeretni való gyermekbe) költöző félelmetes idegent használja ki. Az Ómen című, 1976-os filmben miközben a család körül egyre több rejtélyes haláleset történik, végül kiderül, hogy örökbe fogadott fiuk, Damien nem más, mint a Sátán fia, az Antikrisztus. Az Ördögűzőben egy tizenkét éves lány megszállása teszi rettenetessé az otthon és a gyerekszoba világát. A veszély mindkét esetben olyan alakot ölt, akiről a felnőtteknek kellene gondoskodniuk.

Karen J. Renner irodalomkutató szerint ezek a történetek gyakran megőrzik a gyerek ártatlanságába vetett hitünket. Ha démon szállta meg, vagy egy természetfeletti lény foglalta el a helyét, a gonoszságot az idegen erőnek tulajdoníthatjuk. A gyerek így maga is áldozat, akit meg kell menteni. A gonosztól való megszállás vagy a kicserélés magyarázatot kínál a borzalomra: a gyerek azért válhatott fenyegetővé, mert idegen erő kerítette hatalmába, vagy eleve más lény foglalta el a helyét.

Halloweenkor ugyanezzel a gondolattal biztonságos körülmények között játszunk. Tudjuk, ki bújik a maszk alatt, és a kis szörny hamarosan hazamegy megszámolni a cukorkáit. A horror ott folytatná a jelenetet, ahol a játék véget ér: levesszük a gyerek maszkját, de az idegen tekintet megmarad.

Nézd meg a videót is a témában:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: