„Kérlek, ne írd alá azt a szerződést!” – Lia előérzete mentette meg párja karrierjét

• Egy megmagyarázhatatlan rossz előérzet egy fontos döntésünket is megváltoztathatja.
• Lia és Erik története különös egybeesésre világít rá, amelyre csak hónapokkal később derült fény.
• Vajon a tudatalattink figyelmeztet bennünket, vagy valóban létezhet valamilyen megmagyarázhatatlan kapcsolat két ember között?

Vajon honnan fakad az a zsigeri előérzet, ami akkor is figyelmeztet bennünket, amikor látszólag semmi okunk nincs az aggodalomra? Liának fogalma sem volt, miért szorong egyre durvábban a párja új álláslehetősége miatt. Nem sokkal később mindketten megkapták a választ.

Rossz előérzet: egy álom, ami akár igaz is lehetett volna

Erik évek óta középvezetőként dolgozott, de úgy érezte, ennél többre lenne képes. Amikor egyik délelőtt egy fejvadász megkereste őt egy dinamikusan épülő, rendkívül ígéretesnek tűnő startup felsővezetői pozíciójával, úgy érezte, eljött az ő ideje. Jóval magasabb fizetést ajánlottak, az állás presztízse hatalmasnak látszott – a cégtulajdonosoknak pedig már az első interjúkör után felkeltette a figyelmét.

Lia eleinte örült a párja sikerének, de ez az érzés nem tartott sokáig. Néhány hét elteltével ugyanis nyugtalanító változásokra lett figyelmes: Erik, aki korábban hihetetlenül kiegyensúlyozott volt, látványosan stresszessé vált. Rágni kezdte a körmét, éjszakánként rendszeresen felébredt, és észrevehetően fogyni kezdett. Valahányszor Lia kérdőre vonta, Erik ugyanazzal ütötte el a választ:

Erik minden bizonnyal mélyen eltemette magában a gyanút, hogy valami nem teljesen kerek. A harmadik interjú után valahogy nagyon nem volt nyugodt, de a racionális érvek – a pénz és a karrierlehetőség – elnyomták a belső hangját.

A tudatalatti lázadása és a rejtett jelek

Lia maga sem értette, mi történik vele, és milyen tőről fakadnak az aggályai. Valahányszor szóba kerültek a leendő cégvezetők, görcsbe rándult a gyomra. Egyik délután a bevásárlóközpont kellős közepén tört rá olyan pánikrohamhoz hasonló tünetegyüttes, hogy már nem vehette félvállról a helyzetet.

Aznap este Erik is furcsa, és szokatlanul zárkózott volt, Lia szorongása pedig a következő napokban majdhogynem állandósult. A fiatal nő nem tudta megmondani, hogy „égi jeleket” fog-e, vagy egyszerűen azt az elfojtott egzisztenciális stresszt érzi-e át, amit a párja magának sem mer bevallani. 

„Erik, most bolondnak fogsz nézni, de kérlek, mondj nemet”

Elérkezett a csütörtök délután, a szerződés aláírásának napja. Lia otthon dolgozott, amikor egyszer csak olyan elemi erejű rosszullét tört rá, amilyet korábban még sosem tapasztalt. A keze kontrollálhatatlanul remegni kezdett, és egyetlen gondolat ordított a fejében: azonnal fel kell hívnia Eriket.

A férfi csak a harmadik hívásra vette fel. Lia azonnal, ösztönösen belekiabált a telefonba:

„Édesem, nem tudom megmagyarázni, de kérlek, ne nézz hülyének... és légy szíves ne írd alá azt a szerződést! Valami nem stimmel!”

A vonal túlsó végén először jeges csend honolt.

„Tudod, hogy hol vagyok most?” – kérdezte Erik elcsukló hangon.

A férfi éppen a leendő cége mosdójában próbálta összeszedni magát, míg az igazgatói asztalnál várták őt – és persze az aláírását. Csak úgy folyt róla a víz, és miközben a tollat szorongatta a kezében, kétségbeesetten arra gondolt: bárcsak Lia vagy az elhunyt édesapja ott lenne vele, és valaki megmondaná neki, mi a helyes döntés. Ekkor szólalt meg a telefonja. Erik végül kért még két nap gondolkodási időt, és nem írt alá semmit. Két nap múlva sem.

Baljós előérzet vagy krízistelepátia?

A valódi döbbenet öt hónappal később érte őket. A gazdasági hírekből kiderült, hogy az a bizonyos startup egy hatalmas, felfújt lufi volt, amely a csőd szélén táncolt – és gyorsan kipukkadt. Amikor a kártyavár összedőlt, a teljes felsővezetést elővették. Ha Erik aláírja a szerződést, a pozíciója miatt ő is bajba kerülhetett volna.

A pszichológia tudománya erre természetesebb magyarázatot ad. Hosszú és érzelmileg mély kapcsolatokban a felek idegrendszere olyan mértékben egymásra hangolódhat, ami egy láthatatlan, biológiai és érzelmi „Wi-Fi” kapcsolathoz hasonlítható. A tükörneuronoknak és metakommunikációnak köszönhetően szavak nélkül – szimplán a testi megérzések és az érzelmek szintjén – képesek „letölteni” , érzékelni társuk minden rezdülését és szorongását.

További érdekességekért nézd meg ezt a videót:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: