Nem csúfok, mégis kerülik a tükröt: testképzavarban, azaz Quasimodo-szindrómában szenvednek

Először érdemes tisztázni, hogy a Quasimodo-szindróma nem egy hivatalos pszichológiai jelenség, és nem is arra utal, ami ismert mesehősünket jellemzi. Miközben a torzszülött harangozó amiatt gyötrődik, hogy sehogyan sem tudja elrejteni testi hibáit, ami miatt a környezete folyamatosan bántja, addig a róla elnevezett szindrómában szenvedők egyfajta testképzavarral küzdenek: apróbb tökéletlenségeiket nagyítják fel a saját szemükben.

A testképzavar hátterében: A Quasimodo-szindróma középpontjában az elfogadás áll 

Mindennek sokszor az a következménye, hogy ezeknek a személyeknek túlzó módon az egész testükhöz való viszonyuk problémássá válik. 
– Itt valójában testdiszmorfiás zavarról beszélünk, ami azt jelenti, hogy az illető kiragad egy vélt vagy valós apró hibát magán, ami gyakran nem is kifejezetten észrevehető dolog, ő mégis felnagyítja. Nagyon sok erőfeszítést tesz abba, hogy a „hibát” eltakarja, kompenzálja vagy bármilyen egyéb módon mások számára láthatatlanná tegye – osztja meg Sárga Noémi pszichológus. – Előfordul, hogy kerüli a tükörbenézést, vagy azt, hogy lefotózzák. Ezek a személyek valójában egy-egy apróság miatt általánosítanak, és emiatt lesznek hajlamosak a teljes testüket torznak látni. Sajnos a mai társadalomban is él az a fajta szépségkultusz, ami az elfogadás köré épül: sokan gondolják ugyanis azt, hogy ha nem esztétikus a külsejük, akkor nem lesznek szerethetők, értékesek. Ebből kifolyólag elmondható, hogy az ember általában nem magára a tökéletességre vágyik, hanem arra, hogy szeressék és elfogadják őt. „Ha nem vagyok tökéletes, nem vagyok szerethető” – nagyjából így lehetne a legjobban leírni ezt a jelenséget, ami kivételes módon képes befolyásolni az önmagunkkal való viszonyunkat. Ez a testképzavar mélyen befolyásolja az önértékelést, és gyakran megnehezíti az érintettek mindennapi életét, kapcsolatait is.

Összetett okok húzódhatnak a háttérben

Ha szeretnénk megvizsgálni, milyen okok állhatnak az ilyenfajta testképzavarok hátterében, akkor elsődlegesen a gyermekkori élményeket érdemes górcső alá venni. 
– Gyakori, hogy már korán nagy szerepet kapnak a tökéletlenségek, melyekre a kortársak is szeretnek ráerősíteni csúfolással, bántással. A szülők hozzáállása is nagy mértékben számít: ha egy gyerek azt látja, hogy az anyja vagy az apja képtelen elfogadni magát, még ha ezt vele nem is érezteti, az egy olyan minta lesz, ami tovább erősítheti a tökéletesség iránti vágyat a gyerekben, majd később a felnőttben. A probléma persze nem azzal van, ha foglalkozunk a külsőnkkel, hanem azzal, ha ezen van a fő hangsúly, és a tükör, illetve mások véleménye szerint határozzuk meg az értékeinket – magyarázza a szakértő.
A pszichológus azt is hozzátette, lényeges korai élmény az is, hogy a szüleink, illetve a környezetünk mit dicsért rajtunk, illetve velünk kapcsolatban. Ha valakinek csak a külsejét, az megszokhatta, hogy a környezet kizárólag a testi adottságaira fókuszál, így ő is erre fog összpontosítani, ebben méri majd a személyes értékét. Így viszont a belső tulajdonságok helyett a külsők szabják majd meg, mit gondol önmagáról.

A testünk nem csak esztétikai célokat szolgál

Jó dolog arra törekedni, hogy egészségesek legyünk, odafigyeljünk a megjelenésünkre, megfelelően táplálkozzunk és mozogjunk, a reklámokban, óriásplakátokon és közösségi médiában megjelenített, a legtöbb esetben nem a valóságot tükröző, ugyanakkor vágyott retusált testek azonban nem éppen követendő viszonyítási alapok. 
– Érdemes lenne tudatosítani magunkban, hogy a tükör, és amit abban látunk nem feltétlenül egy objektív kép. Azt is fontos lenne megérteni, hogy a testünk nem csupán és elsősorban egy esztétikai „burok”, hanem annál sokkal több: az élethez nélkülözhetetlen funkciókat lát el. Ha már csak emiatt képesek vagyunk hálával fordulni felé, az sokat segíthet abban, hogy úgy fogadjuk el önmagunkat, ahogyan a világra jöttünk, a kisebb-nagyobb hibáinkkal együtt – hangsúlyozza Sárga Noémi. – Segítene az is, ha megtanulnánk elfogadóbbak lenni önmagunkkal, kiemelni, ami szeretünk a külsőnkben, a tökéletlenségeinkre pedig úgy tekinteni, hogy azok is hozzánk tartoznak. Nem szabad azt hinnünk, hogy ha egy zavaró részlet, például egy elálló fül, méretesebb orr vagy látványos májfolt eltűnne rólunk, akkor már semmi gondunk nem lenne az életben. A külsőségekkel való foglalkozás ugyanis nem mindig az adottságokról sokkal inkább az önbizalomhiányról, a szerethetőségünk megkérdőjelezéséről és szociális kapcsolataikról szól. Mindezek mély önismereti kérdések, melyek feltáráshoz érdemes szakember segítségét kérni. A testképzavar felismerése és kezelése kulcsfontosságú lépés lehet abban, hogy egészségesebb és elfogadóbb viszonyt alakítsunk ki önmagunkkal.

Szeretnéd jobban megérteni a testdiszmorfiás zavart? Nézd meg ezt a videót is:

 Ezek a cikkek is érdekelhetnek: