Puskás-Dallos Bogi: „Peti a legjobb barátom, az örök szövetségesem”

Nagyon sok nehéz helyzeten mentem keresztül, de mindig felálltam, és képes voltam bizonyítani olyan nagy nevű előadók között is, akiket korábban csak a tévéből ismertem. Mindez, persze, egy tinilánynál elő tudja idézni az imposztorszindrómát, amikor az ember képtelen látni és elismerni a saját eredményeit. A Dal című műsorban én magam is átéltem ezt, hiszen ott már komoly előadók között kellett teljesíteni. Valahogy mindig azt éreztem, és ez az életemre is nagyon jellemző volt, hogy én vagyok a legfiatalabb, akit most bedobtak a mély vízbe, és magától kell úsznia. Nem titok, voltak helyzetek, amikor ez egy kicsit jobban megviselt, sőt, olyan is, amit ma már egészen másképpen oldanék meg

Az ötlet akkor született, amikor a szülést követően szembetaláltam magam az elmagányosodással. Sokan nem merik hangosan kimondani, de én úgy gondolom, hogy az anyaságban az ember egy kicsit ezt érzi, mert bár a baba megszületése után sosincs egyedül, de a barátaitól, a barátnőitől eltávolodik. Engem ez arra ösztökélt, hogy megteremtsek egy olyan női közösséget, ahol számomra inspiráló emberekkel tudok beszélgetni másokat is érdeklő témákról. Bevallom, meglepett az a fajta hirtelen rajongás, érdeklődés és szeretet, ami az első perctől kezdve övezi ezeket a műsorokat. 

Az, hogy ugyanaz a szakmánk, ­egy­szerre jelent könnyebbséget és olykor nehézséget. Tény viszont, hogy a kapcsolatunk alapját ez képezi. Egy művész-énekes házaspár életében óhatat­lanul adódnak olyan helyzetek, amikor az egyiknek jobban megy, a másiknak kevésbé. Ilyenkor kell nagyon észnél lenni, és ­figyelmeztetni magad arra, hogy ugyanúgy tudj örülni a másik sikerének, mintha az a sajátod lenne. Az élet sokszor megtréfálja az embert, és tesz arról, hogy soha ne úgy történjenek a dolgok, hogy mind a kettőnknek egyszerre jöjjön össze minden. Persze, van ilyen időszak is, de az igazság az, hogy egyszer én vagyok a háttérország a kedvesem számára, máskor pedig ő jelenti számomra a mindent, és ezt fantasztikus érzés megélni. Tudni azt, hogy az embernek van egy olyan társa, aki tényleg mindenben úgy tud örülni a sikereinek, mintha az a sajátja lenne, egy hatalmas ajándéka a kapcsolatunknak. Ennek a szövetségnek nem egy sikeres szereplője van. Mert hogyan is tudnék sikeres lenni és örülni az eredményeimnek, ha elfelejteném, hogy esélyem sem lett volna a feladataimra koncentrálni, ha Peti nem állt volna ott ­mellettem az alkotás időszakában? Egy ilyen érzékeny szakaszban tudatosan kell figyelnünk a beszélgetésekre. Mert van, hogy annyira fáradtnak érzi magát az ember, hogy a nap végén legszívesebben leülne a kanapéra, és csak nyomkodná a telefonját, nálunk mégsem ez a jellemző. Minden szituációt, a nap minden történését megbeszéljük. Nem rejtjük véka alá, hogy engem akkor az a helyzet azért bántott, mert, és én azt akkor úgy éltem meg, hogy… Szerintünk ha ez kimarad, az baj, ezért mi erre nagyon odafigyelünk. Peti a legjobb barátom, az örök szövetségesem, és nem csak a férjem. Amikor véget ér egy nehéz nap, ő az első, akit felhívok. Őt követi csak az anyukám és az apukám…