Bagi Iván: „Már nem vagyok kapcsolatfüggő”

 A negyven nagyon megütött. Azt gondoltam, hogy ez már „középkorú” meg „öreg”. A harmincéves szerintem még egy fiatal titán, a húszas éveiben pedig az ember szinte szuperhős, de a negyven megijesztett. Az ötven viszont azért nem ütött meg, mert már úgy érzem, minden nap ajándék.

Nem titok, hogy a gyerekkorom miatt van bennem egy kis neheztelés a testvéreim felé. A szüleinkre nem számíthattunk, ezért a két idősebb testvéremnek kellett volna valamit kezdenie a fiatalabbakkal, az öcsémmel és velem. Az öcsémet szerintem szépen kikupálták, segítették, jó értelemben terelgették. Nálam viszont ez elmaradt. Most a bátyám feljött a születésnapomra, és megünnepeltük. Ez jólesik, mert mindennek ellenére fontos számomra a család. Jó lenne egyszer megbeszélni mindent. Sajnos négyen egyszerre már több mint harminc éve nem találkoztunk a testvéreimmel.

Van egy regényem, amiből szeretnénk egy színházi darabot vagy egy jó filmet készíteni. A könyv főszereplője nagyon hasonló szorongással küzd, mint amivel én is harcoltam, amikor megírtam. Közben dolgozunk az önéletrajzi könyvemen is, ami nem egy klasszikus értelemben vett kötet lesz. A podcastok világába is belekóstoltam már az utóbbi időben. Többek között Duhonyi József barátommal, menedzseremmel készítettük a Találd ki című műsort, a legújabb projektünk pedig a Premier után című filmes véleményműsorunk. Ezenfelül készül a Szembesítés új változata. Parodistaként rengeteg nagy sztárt szembesítettem saját magával. A mos­ta­ni ötlet az, hogy elmegyek a sztárokhoz, akik azóta húsz évvel idősebbek lettek. Megnézzük, hogyan alakult az életük, beszélgetünk, és előkerülhet rengeteg kulisszatitok is: mi történt akkor, hogyan éltük meg, miért úgy sikerült