Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsTóth „Csöves” Sándor, az Alcohol zenekar frontembere közel három évvel ezelőtt teljesen váratlanul rosszul lett vacsora után, ami miatt azonnal kórházba kellett szállítani. Akkor kiderült, hogy a zenész májproblémái miatt életveszélyes állapotban van, és szervezete bármikor feladhatja a küzdelmet. A beavatkozás, ami megmenthetné az életét, egy nagyon hosszú és ezáltal költséges folyamat, amit lehet, hogy külföldön kell elvégezni. Csövi, habár elmondása szerint abszolút pozitívan gondolkodik, már elkezdett megbékélni a halál gondolatával. Barátai azonban nem így éreznek. A Tankcsapda tagjai, Lukács László és Fejes Tamás egy nyilvános pénzgyűjtés keretein belül fővédnökként álltak az ügy mellé, sőt most egy támogatói koncert is szerveződik, amiben több baráti zenekar is részt vesz. Erről, na meg a jelenlegi állapotáról most maga a zenész mesélt lapunknak.

Aki az Alcohol zenekar Csövijét egy rossz állapotban lévő, látványosan beteg és szenvedő figurának képzeli el, az nagyobbat nem is tévedhetne. Sanyi ugyanis zenél, pecázik, klipet forgat, dalokat ír és igyekszik pozitívan állni a rá mért nehézségekhez, még úgy is, hogy elmondása szerint 2026-ban élete legrosszabb évét éli.
„Fizikailag rendben vagyok. Nyilván vannak hullámvölgyek, de szerencsére az egész tavaszi turnét végig tudtam csinálni, annak ellenére is, hogy a betegség mellett magánéleti nehézségek és az üzleti lehetőségek visszaesése is padlóra küldött néha. De még itt vagyok! Azután persze kénytelenek voltunk belátni, hogy a továbbiakban egyelőre csak egy-két nagyobb bulit tudunk elvállalni a folyamatos koncertek helyett, de ez szükséges ahhoz, hogy megerősödjön a szervezetem annyira, hogy ha úgy alakul, meg tudjanak műteni” – kezdte Csövi.
„Ráadásul az utána következő rehabilitáció még durvább, mert az egy olyan egy-másfél éves folyamat, amikor egy-egy fertőzés vagy vírus is nagyon veszélyes lehet, nem beszélve a műtéttel járó lehetséges szövődményekről. Úgyhogy ha megműtenek, még egy jó ideig biztosan nem tudok teljes értékűen színpadra állni. A legoptimálisabb és leggyorsabb megoldást a külföldi műtét jelentené egyébként, de a rehabilitációval együtt ennek hatalmas költsége van, és sajnos ez itthon sem úgy van, ahogy sokan elképzelik, de ebbe nem tudok és nem is szeretnék mélyebben belemenni” – részletezte.
Éppen ezek miatt én nem akartam ezt az egészet, senkitől nem kértem, hogy segítsen és nem is várnék el ilyet. De amikor Lacinak elmeséltem, mit mondtak az orvosok, egyből jelezte, hogy ha úgy gondolom, ők Fejessel mellém állnak és megteszik, amit tudnak. Utána több zenekar, kiadó, helyszín, szervezők,rajongók szintén felajánlották, hogy partnerként támogatnak. És bár én úgy voltam vele, hogy ez így alakult, húzom ameddig húzom, aztán lelépek, semmi okom panaszra, tök jó volt ez eddig, mégis azt éreztem végül, ha nekik ennyire számítok, és ennyi mindent megtesznek értem, akkor már számukra lenne sértő részemről, ha nem fogadnám el a segítségüket, és ezt nem tehetem meg velük. Szóval most első sorban ez az, ami motivál
– vallotta be.

Bár persze Csövi nem mondott le az életről, mégis úgy érzi, megbékélt a helyzetével. Nem retteg nap mint nap a jövő miatt, sőt szinte szembe neveti a halált, amikor az elmúlással viccelődik.
A félelem szó évek óta nem szerepel a szótáramban, olyasmitől pedig meg végképp nem félek, ami nem is létezik, legalábbis nem olyan formában, ahogy én gondolom vagy amiket tapasztaltam. Azért, mert egy szerelvényt átterelnek egy másik vágányra, az nem azt jelenti, hogy a sínek is elfogytak. Nem azt mondom, hogy holnapra meg akarok halni, mert nincs élet a fejemben, mert akkor az egészbe nem mentem volna bele. De nekem ez nem egy olyan beletörődés volt, hogy jaj, istenem, mi lesz velem? Egyszerűen így alakult, és benne van, hogy este lefekszem, és reggel fel sem kelek, mégsem ez jár a fejemben esténként, hanem, hogy beállítom reggelre az órát, mert mennem kell horgászni
– mondta ki a zenész.
„De hozzáteszem, nagy erőt ad, hogy ennyien mellettem vannak, ezen túl pedig a sorsra bízom magam, mert ezt nem lehet befolyásolni, meg nem is akarom. Viszont az nagyon fontos, hogy a pozitív oldalt tápláljam, mert ha lélekben feladom, akkor vége az egésznek. Éppen emiatt soha nem arra gondolok, kik vertek át, kik hagytak cserben vagy kik hagytak el, mert az ő számlájukat majd elintézi egy másik, nálam nagyobb hatalom. Én jelenleg a hálámat táplálom azok felé, akik meg is érdemlik. Szóval a koncerten is ezt fogjuk erősíteni és nagyrészt vidám dalokat viszünk. Úgyhogy ez abszolút nem egy búcsú koncert lesz, bár ki tudja… lehet, hogy végül ez lesz az utolsó koncertem” – zárta a beszélgetést nevetve.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.