„Azt mondták, a rossz még uralomra akar törni bennem” – Mira élete rémálommá vált egy különös ördögűzés után

• Mira egy közösségben vett részt egy ördögűző rituálén, amelyet „teljes szellemi megtisztulásként” ajánlottak neki.
• A szertartás után rémálmok, szorongás és erős bűntudat jelentkezett nála, és már a saját gondolataitól, érzéseitől is félni kezdett.
• Végül kilépett a közösségből és arra jutott, hogy a történtek hátterében nem valamiféle „sötét erő”, hanem egy komoly lelki folyamat állhatott.

Mira egy nehezebb életszakasza után rátalált egy fiatalokkal teli, alternatív szellemiségű vallási  közösségre. Habár nem tartotta magát különösebben vallásosnak, a spiritualitás mindig vonzotta – ezért egy ismerőse javaslatára kíváncsiságból részt vett az egyik összejövetelen. Akkor még meg sem fordult a fejében, hogy néhány hónappal később egy ördögűzésként emlegetett rituálé után a saját gondolataitól és ösztöneitől is rettegni fog.

Ördögűzés helyett „teljes szellemi megtisztulás”

„Azonnal megfogott a légkör. Fiatalos volt, közvetlen, tele kedves és nyitott emberekkel. Nem tűnt úgy, hogy bárki meg akarna „téríteni”, vagy meg akarná mondani, hogyan kell élnem. Inkább azt éreztem, hogy végre egy összetartó közösséghez tartozom” – emlékezett vissza Mira.

Hónapokon keresztül örömmel járt a találkozókra, egy idő után pedig egy mentor is foglalkozni kezdett vele, akivel rendszeresen beszélgetett hitről, félelmekről, a korábbi életszakaszaiban megélt csalódásairól és arról, milyen emberré szeretne válni. Az egyik négyszemközti beszélgetésen azonban váratlan ötlettel állt elő a mentora: azt mondta, szerinte Mira elérkezett arra a pontra, amikor érdemes átesnie egy „teljes szellemi megtisztuláson”. Úgy fogalmazott, ez segíthet megszabadulni a múltból hozott negatív lelki terhektől, és felkészítheti arra, hogy még teljesebben befogadja Istent és mindazt a jót, amit a hite adhat neki.

A tagok egymás között viccelődve csak „ördögűzésnek” nevezték a rituálét. Mira először nemet akart mondani, hiszen nem érezte úgy, hogy bármiféle „gonosz erő” lenne benne, végül azonban rábólintott – ha másoknak segített, miért ne próbálná ki ő maga is?

Éjszakánként valami „sötét” üldözte

Mira éjszakáit néhány nappal később furcsa álomképek kezdték megzavarni. Visszatérő jelleggel az álmodta, hogy egy sötét, alaktalan árnyék áll a szobája sarkában. Máskor fekete, füstszerű anyagot látott távozni a testéből, ami aztán újra visszakúszott belé. Nappal sem érezte sokkal jobban magát: fáradt, feszült és ingerlékeny volt, időnként pedig megmagyarázhatatlan szorongás tört rá. Amikor elmesélte mindezt a mentorának, olyan választ kapott, amely csak tovább fokozta az aggodalmát.

Innentől kezdve Mira szinte minden érzésétől megijedt, és már a saját gondolatait, ösztönös megérzéseit is állandóan analizálni, ellenőrizni próbálta. Ha dühös volt valakire, erős bűntudata támadt. Ha testi vágyat érzett valaki iránt, mélységesen szégyellte magát. Ha nem volt kedve elmenni egy összejövetelre, rögtön azzal ostorozta magát, hogy ördögi erők akarják őt távol tartani a közösségtől és a helyes úttól. A legveszélyesebb csapdát a benne dúló kétely jelentette. Ha ösztönösen arra gondolt, esetleg az egész szertartás hiba volt, azonnal felmerült benne: mi van, ha éppen a sötét erők akarják elhitetni vele, hogy hagyja abba?

Ördögűzés vagy lelki törés?

A fordulópontot végül egy közeli ismerősével folytatott beszélgetés hozta el számára. A nő hosszasan hallgatta Mira történetét, majd egyetlen kérdést tett fel:

Mira válasza mindkét kérdésre nem volt. Ekkor kezdett először más szemszögből nézni a helyzetére, és nem valamiféle sötét erő küzdelmére gyanakodni a rossz lelkiállapotát illetően. Elképzelhető, hogy a szertartás és az ahhoz kapcsolódó erős sugallatok olyan pszichés folyamatot indítottak el benne, amelyben már minden természetes negatív érzését veszélyesnek vagy bűnösnek értelmezte. Ez a túlzott önreflexióra törekvés pedig nagyon kártékonnyá vált.

Hosszas rágódás után kilépett a közösségből.

A következő hónapokban fokozatosan ritkultak a rémálmai, és lassan a szorongása is enyhült. Mira ma már úgy gondolja, hogy nem az „ördögi energiák” távozása okozta a pokoli időszakot. Szerinte a tudatalattija próbálta jelezni, hogy valami, amiben részt vesz, már nem önazonos számára – a megfelelési kényszer és az egyre erősödő bűntudat majdnem teljesen összeroppantotta. Egy fontos tanulságért azonban mindig hálás lesz a felekezetben töltött időért: ha egy közösséghez való tartozás miatt már a saját gondolatainktól is félni kezdünk, érdemes feltenni magunknak a kérdést: valóban közelebb kerültünk-e ahhoz a lelki békéhez, amit kerestünk, vagy közben éppen önmagunktól távolodtunk el a leginkább?

A témával kapcsolatos további érdekességeket a következő videóból tudhatsz meg:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: