Csuti: „Büszke vagyok a gyermekeimre, mert annyira tudnak szeretni!”

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. augusztus 28. 13:00

Könnyed nyári interjúnak indult a beszélgetés a népszerű műsorvezetővel. A fő téma a nyaralás lett volna, de végül a gyermekei kapcsán elkanyarodtunk arra, hogy milyen értékrendet akar nekik átadni, milyennek látja a személyiségüket, és az is kiderült, hogy nemrég milyen megható pillanatot okozott Csutinak a lánya és a fia.

Bors

A szerző cikkei

A gyermekeit elnézve Szabó András Csuti mindennap rácsodálkozik arra, hogy repül az idő… Medox már lassan nyolcéves, Nina pedig áprilisban töltötte be a hatot, szeptemberben ő is kezdi az iskolát. De persze előtte még elmennek együtt nyaralni egy hétre – a sztárapuka már mindent jó előre kinézett és le is foglalt.

Hot feltöltés
Csuti: Büszke vagyok a gyerekeimre, mert annyira tudnak szeretni — Csuti nagyon büszke a gyerekeire: megható pillanatot osztott meg.
(Fotó: hot! magazin/Szabolcs László)

Csuti nyáron egy hétre Szántódra utazik Medoxszal és Ninával, ahol közös balatoni programokat terveznek.
Fontos számára, hogy átadja gyermekeinek azokat a klasszikus értékeket, amelyeket ő is a családjától kapott.
Büszkén mesélt arról, hogy Medox imád focizni, míg Nina tehetséges balett-táncos.
Csuti szerint különleges kötelék van közte és a gyermekei között, az apa-lánya kapcsolatot pedig semmihez sem tudja hasonlítani.
Különösen meghatotta, amikor meglátta, hogy Medox önállóan olvas mesét a húgának.

Csuti gyermekeire a legbüszkébb

„Már nagyon várom, várjuk mindannyian! A Balatonhoz megyünk, a pontos úti cél Szántód” – árulta el a hot! magazin kérdésére a TV2 műsorvezetője. „Van ott egy szuper gyermekkomplexum, megyünk kompozni, jövünk-megyünk, felfedezzük a Balcsit, nézzük a csillagokat, beszélgetünk. Szeretnék nekik egy csomó mindent átadni azokból a mára már klasszikusnak számító értékekből, amelyekről lehet, hogy gyerekként még nem gondolnák, hogy menő, de később majd szép emlékként fognak emlékezni rá, ezt a saját életemből tudom. Ugyanazt a klasszikus értékrendet szeretném átadni, amit én kaptam az anyukámtól meg a nagyszüleimtől. Azt vettem észre, hogy szerencsére nyitottak erre! Szeretnék minél több mindent megmutatni nekik Magyarországból, aztán majd természetesen az egész világból”

Csuti a gyereknevelésről vallott: „Annyira tudnak szeretni!”

Az üzletember szerint a fia és a lánya is egyre jobban bontogatja már a szárnyait, élmény látni, hogyan bontakozik ki a saját kis egyéniségük.

Büszke vagyok a gyerekeimre, mert annyira tudnak szeretni! Ninában rengeteg érzés és szeretet van, de ugyanannyira vágyik is ezekre. Én sokáig elképzelni sem tudtam, hogy mik ezek a gyakran emlegetett klasszikus különbségek a fiú- és a lánygyerkőcök között, de aztán hamar rájöttem. A fiad például imádja, amikor bedobod őt a medencébe, de ha a kislányodat dobod fel, akkor mielőtt belecsapódna, elkapod, akár egy királylányt, és úgy fekteted rá a víz felszínére. Tényleg létezik ez az apa-lánya szerelem, ami semmihez sem hasonlítható

– érzékenyült el az üzletember.

„A kisfiam imád focizni, már túl van egy kéthetes edzőtáboron, a kislányomról pedig kiderült, hogy tehetséges balett-táncos. Míg Medinek mindene a foci, mindegy, hogy milyen a labda, csak lehessen rúgni, addig a húga minden alkalmat megragad arra, hogy táncoljon, nyújtson, feszítse a spiccét.”

„Együtt olvasunk”

Az is kiderült, hogy bár gyermekként Csuti a kötelezők miatt nem szeretett olvasni, de felnőttként nagyon rákapott az ízére.

„Büszke édesapaként elárulom, hogy megvettük Medox első saját könyvét, és együtt olvassuk. Egyik nap a nagy csendre lettem figyelmes otthon, ami a gyerekeknél, ugye, nem szokott jót jelenteni. Benyitottam Medox szobájába és látom ám, hogy ő olvassa a testvérének a könyvet! Könnybe lábadt szemmel álltam az ajtóban, és csak néztem őket… Nagyon meghatódtam! Istenem, mondtam magamnak, de jó, akkor egyrészt jó dolgot vettél neki, másrészt ezek szerint már ők is látják értelmét az olvasásnak. Nem beszélve arról, hogy idegrendszerileg, neurológiailag mennyire fontos ez a tevékenység egy gyermek számára! Ehhez képest ma már azt látja az ember, hogy inkább egy tablet lapul az emberek táskájában, vagy egy laptop, és sajnos nem egy könyv. Úgyhogy számomra ez egy nagyon-nagyon szép pillanat volt!”