

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsErika egy kisebb vidéki községben nőtt fel, szigorúan vallásos családban. Gyerekkorától kezdve istenfélő ember volt, tartott a bűntől és a kárhozattól - ám a szorongás akkor erősödött fel benne igazán, amikor életében először mély érzelmei alakultak egy fiú iránt. Ráadásul felbukkant egy féltékeny rivális is, aki pontosan ismerte a lány gyenge pontjait, és kegyetlen játékba kezdett vele.

Erika családjában a mély istenhit a mindennapok természetes része volt. Ő azonban idővel egyre szigorúbban értelmezte a tanokat, és folyamatosan figyelte saját magát: nemcsak a cselekedeteire ügyelt, hanem még a gondolatait is igyekezett kontrollálni.
– Néha attól is bűntudatom volt, ha haragudtam valakire. Állandóan azt lestem, nem mondtam vagy gondoltam-e valami rosszat. Egy idő után már a saját érzéseimtől is féltem – mesélte.
Aztán az utolsó gimnáziumi évben jött Gabesz...
Osztálytársak voltak, de korábban valahogy nem néztek egymásra vonzalommal. Egyszer csak megszaporodtak a beszélgetések, a fiú többször hazakísérte, és az esti üzenetek rendszeressé váltak. Erika fülig belezúgott Gabeszba, és hamar kiderült, hogy az érzés kölcsönös.
Az első csók elcsattanása után azonban a boldogság szinte azonnal bűntudatba fordult át.
– Hazamentem, és azon gyötrődtem, hogy paráználkodtam-e. Imádkoztam, közben pedig alig vártam, hogy újra lássam. Szerelmes voltam, de attól rettegtem, hogy már ezzel is vétkezem.
A kis községben ráadásul nehéz volt bármit titokban tartani. A lány attól is félt, hogy meglátják őket együtt, és a hír eljut a szüleihez.
Gabesz azonban másnak is tetszett. Niki, az egy évfolyammal alattuk járó lány hamar felismerte Erika gyenge pontját. Barátnőivel először csak cinikusan piszkálták és ugratták a vallásossága miatt, később viszont már azt mondogatták: ha nem száll le Gabeszról, „meg lesz csinálva” – vagyis rontás lesz rajta.
Erika igyekezett nem foglalkozni velük. Egészen addig, amíg egyik nap egy furcsa kis viaszbabát talált a táskájában. – Nikiék összenevettek, az egyikük pedig csak annyit mondott: ”Figyelmeztettünk, de most már késő!”
A lánynál ott elszakadt a cérna. Azt hitte, tényleg bevetettek ellene valamilyen ördögi praktikát.

Ami érdekes, hogy Erika vallásos neveltetésébe a rontás fogalma alapvetően nem fért bele, hiszen a mágiát és minden babonaságot szigorúan elutasította. Ettől azonban nem nyugodott meg, hanem csak még jobban megijedt.
„Azt gondoltam, ha ez nem rontás, akkor talán valamilyen ördögi erő, ami számomra még félelmetesebb volt.”
Innentől kezdve szinte minden gyanússá vált számára. Egy rossz jegy, Gabesz elmaradt üzenete vagy egy kisebb konfliktus is azt erősítette benne, hogy valami láthatatlan erő dolgozik ellene, ellenük.
Gabesz eleinte próbálta meggyőzni, hogy Nikiék csak kegyetlen tréfát űznek vele. A folyamatos szorongás azonban lassan rátelepedett a kapcsolatukra. Eljött az érettségi, az osztály szétszéledt, Erika és Gabesz pedig végül eltávolodott egymástól – ahogy az sejthető volt, a fiú szakított vele.
A szorongás viszont vele maradt. Az első egyetemi év kezdete után is hajlamos volt minden negatív eseménynél azt kutatni: mit tett, mivel vétkezett, és vajon büntetés gyanánt történik-e vele mindez.
A legjobb, gyakorlatilag egyetlen barátnője végül megelégelte, hogy Erika újra és újra ugyanabba a spirálba kerül. Segíteni szeretett volna, és ezzel állt elé:
„Ne haragudj, de szerintem neked nem több hitre, imára vagy rontáslevételre van szükséged. Inkább beszélj egy pszichológussal, az lenne igazán hasznos.”
Erika végül – szerencséjére - hallgatott rá.
A beszélgetések során a fiatal lány először találkozott a vallási skrupulozitás fogalmával. Ez egy olyan kényszeres, szorongásos jelenség, amelyben valaki túlzottan félhet attól, hogy bűnt követett el, erkölcsileg rosszat tett vagy isteni büntetés vár rá.
Erika számára lassan összeállt a kép. Nem Nikiék kegyetlen játéka hozta létre a bajt, hanem miatta csak még inkább aktiválódott benne az a félelem, ami gyerekkora óta ott lapult benne.
A felismerés a valláshoz való hozzáállását is megváltoztatta: nem akart szembefordulni a családjával, és a hitét sem szerette volna elveszíteni - inkább kialakította a saját hitrendszerét. Megtartotta belőle mindazt, ami szeretetet, reményt és kapaszkodót adott számára, és lassan elengedte, ami rettegésben tartotta. A hite onnantól kezdve nem félni, hanem élni segített neki.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.