

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsEgy növény valóban reagálhat arra, ami a környezetében történik? Dóra sokáig csak szkeptikusan nevetett azon, amikor a barátnője azt mondta: talán nem véletlenül viselkedik ilyen furcsán a kaktusz. Hiszen egy növény virágzik, majd elhervad – mi lehetne ennél természetesebb? Csakhogy egy idő után minden új virághoz társult valamilyen fontos esemény - az utolsó szinkronesemény után pedig már ő sem tudott olyan könnyen legyinteni...

– Miután a nagyi meghalt, a lakásából szinte semmit sem kértem. Úgy éreztem, nincs szükségem sem az ékszereire, sem a porcelánjaira, sem a régi bútoraira. Egyedül a karácsonyi kaktuszához ragaszkodtam – meséli Dóra.
A nagyra nőtt, öreg növény évtizedek óta ugyanabban a kopott cserépben állt az ablak mellett. Dóra már gyerekkorából emlékezett rá: nagymamája büszkesége volt, mert késő ősszel rendszeresen megtelt rózsaszín virágokkal.
Az asszony halála után azonban mintha a növény is elnémult volna. Szép zöld maradt, új hajtásokat is hozott, virágozni viszont két évig nem akart.
Aztán egy novemberi reggelen Dóra apró bimbót fedezett fel rajta. Még aznap megszólalt a telefonja: hosszú hónapok álláskeresése után megkapta azt a munkát, amelyre nagyon vágyott.
– Nevetve mondtam a kaktusznak: Na, mama, ezt most megünnepeljük!
Néhány héttel később újabb bimbó jelent meg – érdekes módon éppen akkor, amikor Dóra egy elhúzódó viszály után kibékült a nővérével.
A lány először nem misztifikálta túl a dolgokat, hiszen mindezekre talált ésszerű magyarázatot is. A karácsonyi kaktusz jellemzően az év hűvösebb időszakában, késő ősztől tavaszig virágzik, tehát önmagában semmi természetellenes nem történt. A barátnője mégis egyre gyakrabban húzta ezzel:
„Szerintem a nagyid üzenget neked.”

Dóra csak nevetett ezen - egészen addig, amíg egy novemberi estén valami meg nem változott otthon...
A család tizenkét éves, imádott keverék kutyája, Bumbi nem kérte a vacsoráját.
Másnap állatorvoshoz vitték Bumbit. A vizsgálatokból kiderült, hogy az állapota sokkal súlyosabb, mint gondolták. Néhány nappal később a családnak meg kellett hoznia azt a döntést, amitől minden gazdi retteg: elengedték öreg társukat...
– Amikor nélküle mentem haza, automatikusan vártam, hogy meghalljam a körmei kopogását a padlón. Szörnyű volt az a csend, sosem felejtem el.
Dóra sírva lépett be a nappaliba - ekkor pillantott rá a nagyitól örökölt növényre.
A kaktusz tele volt rózsaszín virágokkal, egyetlen kivétellel. A legnagyobb, legszínesebb hajtás, amely Dóra emlékei szerint előző nap még teljes pompájában ragyogott, teljesen összeesett. Amikor hozzáért, a hervadt virág szinte magától a földre hullott.
– Kirázott a hideg. Tudom, hogy minden virág egyszer elhervad. De akkor abszolút azt éreztem, mintha nagyi azt üzenné: most az egyik, számomra legkedvesebb élőlénynek mennie kellett. Vagyis Bumbinak.

A parapszichológia szerint az élőlények között, főként hosszú együttélés során egyfajta energiakör alakulhat ki. E felfogás szerint a növény érzékeny lehet annak a személynek az érzelmi állapotára és energiáira, aki rendszeresen a környezetében tartózkodik, vagy aki folyamatosan gondozza.
A spirituális tanok szerint ez a kapcsolat a személy halálával sem feltétlenül szűnik meg azonnal: a növény egy ideig őrizheti annak az embernek az energetikai lenyomatát, akivel éveken, akár évtizedeken át összekapcsolódott. Dóra történetében ezért igen fontos elem, hogy a kaktuszt hosszú éveken keresztül a nagymamája gondozta, majd az asszony halála után az unokájához került.
Dóra számára azonban a fura egybeesések rendkívül jelentőségteljesek voltak, ezért még kiemeltebb figyelmet szentelt az örökölt kaktusznak. Úgy érzi, ezáltal a nagymamája szeretetéből és lényéből is őriz egy részt az otthonában.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.