350 darabban érkezett Amerikába, és még csak nem is volt zöld – a Szabadság-szobor hihetetlen története

• A Szabadság-szobrot Párizsban állították össze, majd 350 darabban szállították Amerikába.
• A talapzat építését pénzhiány hátráltatta, ezért Pulitzer az újságolvasóktól kért segítséget.
• Az avatáskor még rézbarna szobor később vált patinássá, másolatait Párizstól Tokióig láthatjuk.

A Szabadság-szobor 1886. október 28-i felavatása hosszú, pénzhiánnyal és késésekkel teli történet végére tett pontot. A francia nép ajándékát eredetileg az amerikai függetlenség századik évfordulójára szánták, ám végül tíz évet késett. Alkotója, Frédéric Auguste Bartholdi egy olyan monumentális nőalakot tervezett, amely a kikötőbe érkező hajókról is jól látható. Mielőtt azonban elfoglalta helyét New York előtt, a Liberty Island-en, a hatalmas szobor a párizsi háztetők fölé magasodott. Bartholdi egyébként már a New York-i szobor megalkotása előtt tervezett egy fáklyát magasba emelő, monumentális nőalakot Egyiptom számára. A Szuezi-csatorna bejáratánál világítótoronyként működő alkotás egy egyiptomi parasztasszonyt ábrázolt volna, ám pénzhiány miatt nem valósult meg.

Hogyan került a Szabadság-szobor Párizsból New Yorkba?

Ekkora szobor megépítéséhez a szobrászi munka mellett különleges mérnöki megoldásra is szükség volt. A Gustave Eiffel mérnöki közreműködésével kialakított belső fémvázra vékony, kézzel formált rézlemezeket erősítettek. A hatalmas alak - amely azonban mára már a világ 20 legnagyobb szobra között sincsen - tehát belül üreges, külső burkolata pedig alig 2,4 milliméter vastag.

Az építkezés közben az elkészült részeket külön is bemutatták, hogy felkeltsék az érdeklődést és pénzt gyűjtsenek a folytatáshoz. A fáklyát tartó kart 1876-ban Philadelphiában, majd new Yorkban állították ki, ahol a látogatók belépődíjért felmászhattak a fáklya körüli erkélyre, majd 1882-ben visszaszállították Párizsba. A fej az 1878-as párizsi világkiállítás látványossága lett. 

A teljes szobrot először Párizsban állították össze, majd az óceáni utazáshoz ismét szétszedték. Összesen 350 darabját 214 ládába csomagolták, és az Isère fedélzetén szállították Amerikába. Amikor 1885-ben megérkezett, még nem volt kész a talapzat, amelyre felállíthatták volna. A francia ajándéknak egyelőre a ládákban kellett várakoznia.

Az ajándék megérkezett, de nem volt mire állítani

A megállapodás szerint a franciák a szobrot, az amerikaiak a talapzatot finanszírozták. Utóbbira azonban nehezen gyűlt össze a pénz. Joseph Pulitzer lapkiadó ezért a New York World olvasóihoz fordult, és megígérte, hogy minden adakozó nevét megjelenteti, a felajánlás nagyságától függetlenül. A kisebb adományok is hozzájárultak ahhoz, hogy folytatódhasson az építkezés. A talapzat elkészülte után felépítették a fémvázat, majd helyükre emelték a burkolat darabjait. Az 1886-os avatáson a közönség még rézbarna szobrot látott: a ma ismert zöld patina csak később alakult ki a felületén. 

A szobor történetében egy háborús szabotázsakció is nyomot hagyott. Német ügynökök 1916. július 30-án felrobbantották a közeli Black Tom lőszerraktárát, hogy megakadályozzák az ott tárolt hadianyag Európába szállítását. A robbanás repeszei a Szabadság-szobrot is megrongálták. Az eset után lezárták a fáklyához vezető utat a látogatók előtt, és ezt a részt azóta sem nyitották meg újra.

A fáklyás nőalakkal ma több városban is találkozhatunk. Párizsban a Szajna keskeny, mesterséges szigetén, az Île aux Cygnes-en áll az egyik legismertebb másolata, de a Musée d’Orsay-ban és a Luxembourg-kertben is láthatjuk kisebb változatát. Bartholdi szülővárosa, az elzászi Colmar egy 12 méteres másolattal tiszteleg alkotója előtt: ezt 2004-ben, halálának századik évfordulóján állították fel a város északi bejáratánál. Tokió Odaiba városrészében pedig a Tokiói-öböl és a Rainbow Bridge ad hátteret a szobor helyi változatának. 

Nézd meg a videót is a Szabadság-szoborról:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: