„Nem én léptem félre állandóan” – Norbit mégis utolérte a karma, ami majdnem a házasságába került

A karma a tévhitekkel ellentétben egyáltalán nem valamiféle égi igazságszolgáltatás, hanem a tetteink és döntéseink törvényszerű következménye. Mi van akkor, ha valaki a saját erkölcsi meggyőződésével szembefordulva egy másik ember hazugságainak cinkosává válik? Norbi története arra világít rá, hogy olykor a legsúlyosabb büntetést a saját lelkiismeretünk szabja ki ránk – talán a bűntudat maga a „rossz karma”?

Hűtlenség és a karma – egy barátság, amelyben természetessé vált a hazugság

Norbi és Gábor még a középiskolában ismerkedtek meg, és ott kötöttek életre szóló barátságot. Együtt buliztak, nyaraltak, később egymás tanúi voltak az esküvőjükön. Az idő vasfoga azonban Gábor házasságát sem kímélte: egyszer a férfi megkérte Norbit, hogy fedezze egy röpke esti kalandját, ő pedig minden különösebb gondolkodás nélkül igent mondott. 

Csakhogy Gábor annyira beleragadt az élvezetekbe, hogy egyszeri alkalomból rendszeres félrelépések lettek. Gábor már menetrendszerűen Norbi nevét említette alibiként, közös horgászatra és sportra, összejövetelekre hivatkozva, Norbi pedig asszisztált. Ha kellett, telefonon vagy üzenetben megerősítette a kitalált történeteket, sőt még közös fényképeket is készített a barátjával, hogy hitelesebbnek tűnjenek a hazugságok.

A rossz karma először a lelkiismerete nyelvén szólalt meg

Gábor felesége, Andrea idővel gyanakodni kezdett: többször kereste Norbit telefonon, aki minden alkalommal megerősítette a férje verzióját.

Közben Gábor egyre gátlástalanabbul kezdett viselkedni. Már nem csupán alkalmi kalandokba ment bele, hanem párhuzamos kapcsolatot is fenntartott – ráadásul inkorrekt módon a közös családi pénzből költött a szeretőjére. Amikor Norbinak már túl sok lett ez az egész, kitört belőle a véleménye. Gábor csak nevetett rajta.

„Jaj, ne játszd nekem itt a szentet! Te is ugyanezt csinálnád, ha nem félnél annyira Judittól! Egyszer élünk!”

Az igazság majdnem két házasságot tett tönkre

Andrea addig kutatott, amíg bizonyítékot nem talált férje hűtlenségére, mire a házasságuk összeomlott. Norbi is kénytelen volt bevallani, hogy éveken át falazott Gábornak. Akkor jött a szívbe szúrt tőr Anditól: „Tudod, benned emberileg jobban bíztam, mint a saját férjemben. Kár volt!”

A történtek annyira megviselték, hogy ezt szavakba sem tudta önteni. Otthon Juditnak, a feleségének is elmesélte a dolgokat, abban bízva, hogy legalább majd ő megérti. A nő reakciója azonban egyáltalán nem olyan volt, amire számított.

„Azt tudod, hogy Gábor részegen nálam is többször bepróbálkozott? Nem szóltam neked, mert nem akartam tönkretenni a barátságotokat, de azt reméltem, egyszer rájössz, milyen aljas figura.” Norbi megdermedt. „Én visszautasítottam, mert szeretlek. Te viszont éveken át tudtad, mit művel, és védted azt az embert, aki még a te házasságodat sem tisztelte? Mondd, miben vagy különb nála?” 

Norbi védekezni próbált, hiszen ő sosem csalta meg Juditot. 

„A hűség nemcsak azt jelenti, hogy nem fekszel le mással, hanem azt is, hogy nem árulod el mindazt, amiben hiszel.”

Megtörhető a bűntudatból fakadó karma?

Judit napokig alig szólt hozzá. Norbi úgy érezte, ugyanazt érdemelné, mint Gábor: hogy elhagyja őt a felesége. Judit végül mellette maradt, de a bizalmát újra ki kellett érdemelnie. Hogy javítsanak a kapcsolatukon, spirituális segítőhöz is fordultak. A tanácsadó rávilágított arra, hogy a rossz karma olykor nem kívülről jövő büntetésként érkezik, hanem a feldolgozatlan bűntudat tart bennünket fogva – ez pedig negatív rezgésszintű, rossz eseményeket vonzhat be. A karma olykor csak tükröt tart nekünk, és megmutatja, milyen emberré váltunk. Aztán ránk bízza a döntést, hogy képesek vagyunk-e még együtt élni a jelenkori önmagunkkal.

Norbi megszakította a kapcsolatot Gáborral, Andreától pedig bocsánatot kért.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: