A semmiből tűntek fel: delfinek mentették meg a cápatámadástól a világrekorder úszót

A szlovén maratoni úszó évtizedeken át a világ leghosszabb és legszennyezettebb folyóit használta edzőpályaként, és a hetvenes éveiben járva azt mondja, még mindig naponta kétszer úszik.

A "Nagy Folyami Ember" becenévre hallgató Martin Strel teljes hosszában végigúszta a Dunát, a Mississippit és a Jangcét, útközben pedig számos Guinness-rekordot is begyűjtött. A legnagyobb kihívást 2007-ben teljesítette, amikor 66 nap alatt mintegy 5268 kilométert tett meg az Amazonason, és ezzel ő lett az első ember, aki a forrástól a torkolatig végigúszta a folyót.

Delfinek mentették meg a Guinness-rekorder úszót egy cápától

Az UNILAD-nek nyilatkozva Strel visszatekintett erre az expedícióra, és felidézett egy sor olyan hajszálhíján múlt esetet, amelyek szinte túl hihetetlennek tűnnek ahhoz, hogy igazak legyenek - köztük volt két összecsapás bikacápákkal.

- emelte ki.

Elmondása szerint az egyik esetben valami olyan történt vele, amire a mai napig rácsodálkozik. Strel a felszín alatt elkezdte hívogatni a delfineket, és ők válaszoltak.

Strel szerint a delfinek és a cápák ott a vízben csaptak össze, az utóbbiak rendkívül agresszívek voltak, míg a delfinek nagyon barátságosak. Az egyetlen probléma az volt, hogy a kamerák ekkor nem forogtak, pedig az expedíciója nagy részét videózták.

Azt mondta a rendezőjének, hogy elmulasztott "egy nagyon különleges pillanatot az emberek, különösen a gyerekek számára", de magának Strelnek ez egyszerűen csak egy újabb nap, egy újabb munkanap volt.

Mennyire veszélyes az Amazonas folyón úszni?

A folyón az élet szigorú rutin szerint zajlott. Strel és körülbelül 50 fős csapata reggel 6-kor indult útnak, és nagyjából 12 órán át úszott, naponta 70-100 kilométert megtéve.

Mindeközben a veszélyek állandóak voltak. A második napon négy veszélyes kígyó bukkant fel a 15 méteres kísérőhajóján, ami az úszó szerint azért van, mert az állatokat vonzza az éjszaka folyamán a motor melege. Kiemelte, hogy egy harapás elég lett volna ahhoz, hogy a kihívás a kórházban érjen véget. A harmadik napon véletlenül hozzáért egy 2,5 méteres kajmánhoz, amely a hajó mögött feküdt.

Strel hátát még mindig hegek borítják a piranhatámadások miatt, amelyek során rengeteg vért vesztett. A halak fogait egy 35 centis példányt felmutatva rövid késekhez hasonlította, csapata pedig véres vödrökkel csalta el tőle a ragadozókat.

Minden veszély ellenére az egészsége megőrzése aggasztotta leginkább. Strel elmondta, hogy csapatának 23 tagja kórházba került, és ezt részben annak tulajdonította, hogy az amerikai legénység tagjai megfelelő oltások nélkül érkeztek. Saját szlovén orvosi csapata szerencsére alaposan felkészítette őt.

Maga a víz is kiszámíthatatlan volt. A férfi szerint a viharok akár 20-30 percig, 4-6 méteres hullámokat korbácsoltak, és ez naponta háromszor-négyszer is megtörténhetett. Azonban a folyónak voltak olyan részei is, ahol más folyamokkal találkozott – itt olyan kaotikus örvények alakulhattak ki, amelyek még a hajókat is elsüllyesztették.

A kalózok éjszakai támadásaitól tartva Strel trükkhöz folyamodott: minden éjjel 23:00 és hajnali 3:00 között elhajózott a bázisáról, hogy üresen találják a helyet, de egyszer még meg is hívta őket a fedélzetre. "Van whiskym, van söröm, van cigarettám" - mondta nekik. Bár az expedíciót az utolsó 500 kilométeren folyamatosan követték, és az utolsó éjszaka hajnali 1-kor meg is támadták őket, a katonai kíséret és a biztonsági csapat gyorsan felszámolta a veszélyt.

Miért szállt szembe Martin Strel az Amazonasszal?

A folyó már régóta váratott magára. Strel Mokronogban, egy mocsaras kisvárosban nőtt fel Szlovéniában, ahol elmondása szerint gyermekkorát édesanyja mellett töltötte, aki ruhákat mosott a folyóban, miközben ő kis gátakat épített, és kígyókkal, rákokkal és halakkal játszott. Ahogy idősebb lett, a folyók egyre nagyobbak lettek. A Krka, egy szlovén folyó, amelyben fiatalként úszott, akkoriban hatalmasnak tűnt.

Az 1990-es évekre komolyabb kihívásokkal nézett szembe. 1992-ben 28 óra alatt teljesítette a Krka 105 kilométerét, 2000-ben pedig a Duna teljes 3000 kilométerét úszta le.

2002-ben a Mississippin indult, nagyjából 3800 kilométert tett meg 68 nap alatt, sőt állítólag útközben még egy villám is belé csapott. 2004-ben a Jangce következett, egy olyan folyó, amely annyira szennyezett volt, hogy az orvosok állítólag naponta tisztították a vérét.

Strel szerint az Amazonas volt az, aminek volt értelme. Nincsenek rajta gátak, így megállás nélkül végig tudta úszni, és egy olyan üzenetet hordozott, amit át akart adni. Elmondása szerint az úszásai a békéről és a tiszta vízről szólnak, és rámutatott az Amazonas-medence esőerdeire nehezedő nyomásra, amely szerinte folyamatosan zsugorodik, ahogy a területeket tarolják le a szója és a szarvasmarha-tenyésztés miatt.