
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsAhogy a székesfehérvári Bory-vár, úgy a soproni hegyoldalban álló erődítmény is egyetlen ember kitartásának köszönheti a létezését. Míg Bory Jenő a hitvesi szeretetnek emelt monumentális emléket, addig id. Taródi István a középkori várak iránti rajongását öntötte kőbe. A Sopronban található Taródi-vár, amelyet a helyiek gyakran Bagolyvárként emlegetnek, több mint fél évszázados kitartó fizikai munka gyümölcse. Az 1925-ben született építő a Somoskői-vár mintájára formálta meg a több ezer négyzetméteres komplexumot, amely ma a hazai vízionális építészet egyik legkiemelkedőbb emléke.

Taródi István már gyerekkorában is szenvedélyesen szeretett alkotni, az ehhez szükséges spórolást pedig már fiatalon megtanulta, amikor iskola után kifutófiúnak állt. Az építkezés története valójában annak a soproni bérháznak az udvarán kezdődött, ahol szüleivel lakott gyermekkorában, itt egy nyolc méter magas favárat emelt, amit 1951-ben átköltöztett a Felsőlövérekben megvásárolt telkére, a Csalogány közbe.

A tényleges kővár alapjait 1959-ben ásta ki. Mivel főfoglalkozása szobafestő-mázoló volt, a napi nyolc órás munkaidő lejárta után, valamint hétvégente dolgozott a váron: lényegében életének minden szabad percét az építésre fordította. Hajnali ötkor már keverte a habarcsot, esténként pedig folytatta a munkálatokat. Autója sosem volt, a követ és a vizet kezdetben kiskocsival és kerékpárral szállította a dombra, miközben folyamatosan járta a környékbeli kőfejtőket, bontásokat.
Mintegy 200 vasúti kocsinak megfelelő mennyiségű követ és téglát épített be, javarészt teljesen egyedül. Amikor elkészültek az első ikertornyok, lebontotta a korábbi favárat, a helyére pedig egy kis lakrészt épített, így beköltözhetett a területre. Munkáját egészen 80 éves koráig, 2010-ben bekövetkezett haláláig folytatta, ma pedig fiai és unokái gondozzák az életművét.

Az erődítménybe belépve igazi középkori hangulat fogad: a kapuhoz lapos kövekből rakott út vezet, az épületbe pedig valódi felvonóhídon juthatsz be. Az udvaron csigalépcsős ikertornyok, lovagterem, várkút, valamint a szőlőpréselési eszközök mutatják be a régmúlt időket. Különlegesség a sziklába vájt váralagút, amelyet a közeli kolostor pincéjének mintájára alakított ki a mester. A várfürdő fedett és nyitott medencéje, valamint a szélirányt jelző forgó figurák mind a saját kezű tervezésről tanúskodnak.

Az építő az északi lakórészben rendezte be a gyűjteményét, ahol XIX. századi polgári bútorok, régiségek, valamint a saját maga által megmentett régészeti leletek tekinthetők meg. A falakon látható tablókon évszámok szerint követheted nyomon az építkezés szakaszait.
A várkert szintén különleges élményt nyújt: a savanyú talajon ritka egzotikus örökzöldek és szelídgesztenyefák virágoznak. A májusban pompázó rododendronok és más virágzó cserjék több családtag születési hónapját is köszöntik. A teraszról letekintve a környékbeli erdőkre nyílik kilátás, a séta végén pedig az ajándékboltban helyi emléktárgyakkal zárhatod a látogatást.

Nézd meg a videót is a Taródi-várról:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.