Pajzán részletek és náci intrikák – a közel 70 méteres mestermű, a Bayeux-i kárpit titkos története

• Nem is kárpit: a közel 70 méteres középkori mestermű valójában egy gigantikus, profi angolszász nők által készített hímzett lenvászon.
• Náci mánia: Heinrich Himmler és az SS azért akarta kisajátítani, mert a normann hódítókban a germán árja faj őseit látták.
• Drámai mentőakció: a brit kódfejtőknek és a francia ellenállásnak köszönhetően alig 48 órával a németek előtt rejtették el a Louvre pincéjében.

A XI. század végén készült, lenyűgöző részletességű Bayeux-i falikárpit valójában nem is faliszőnyeg, hanem egy gigantikus hímzés, amely a brit és az európai történelem egyik legfordulatosabb eseményét, Anglia normann hódítását, a hastingsi csatát, és az odáig vezető események részleteit meséli el. A kilenc különálló vászonpanelből összevarrt alkotás évszázadokon át szinte csodával határos módon vészelte át a tüzeket, forradalmakat és háborúkat. A XX. század közepén a Harmadik Birodalom propaganda-gépezetének és fajelméleti téveszméinek a célkeresztjébe került, így a puszta fennmaradása ismét veszélyben forgott.

Milyen titkokat rejt a Bayeux-i falikárpit, és hogyan vált a nácik mániájává?

Habár a köznyelvben kárpitként hivatkozunk rá, a szövőszéken készült szőttesekkel ellentétben ezt a művet növényi festékekkel színezett gyapjúfonállal hímezték egy finom lenvászon alapra. A kutatások szerint nem apácák, hanem profi angolszász hímzőnők készítették Angliában szigorú elvárások és jól szervezett műhelymunka mellett. A munka szervezettségét jelzi, hogy az egyes panelrészleteket, például a várakat vagy a harci lovakat, három jól elkülöníthető csoportba sorolható formula alapján hímezték ki, ami egy tapasztalt műhelyvezető jelenlétére utal.

A hímzőnők négyféle öltéstechnikát alkalmaztak: a száröltést, a hasított öltést, a láncöltést, és a leggyakoribb felületkitöltő technikát, az úgynevezett „Bayeux-öltést”. A legnagyobb technikai kihívást az összeillesztéseknél tapasztalták: a munkások a varrások előtt kevéssel abbahagyták a mintát, majd a paneldarabok összevarrása után hímezték át a varratokat, hogy az átmenet szinte láthatatlan maradjon.

A képregényszerű jelenetek között elképesztő részletek bújnak meg: a Halley-üstökös feltűnése a királykoronázás után, vagy éppen az a meghökkentő tény, hogy a műtárgyon összesen 93 pénisz látható – amelyekből 88 lovakhoz, négy férfiakhoz, egy pedig egy elesett katona holttestéhez tartozik, egy pedig feltehetőleg a királyi házat érintő titkos szexbotránnyal van kapcsolatban.

A kárpit mai formájában nem teljes: a legutolsó jelenet (vagy jelenetek) az évszázadok során teljesen megsemmisült. Mivel a műtárgyat hosszú időn át egy ládában tárolták, a ki- és bepakoláskor a legfelső réteg széle dörzsölődött a leginkább, így az idő múlásával a végéből egy teljes szakasz elkopott és eltűnt. A szakértők szerint a hiányzó zárórészlet minden bizonnyal Hódító Vilmos királlyá koronázását ábrázolhatta, ami szimmetrikus keretbe foglalta volna a legelső jelenettel, amelyben Hitvalló Edward király trónol.

Miért akarta Heinrich Himmler kisajátítani a középkori ereklyét?

A náci Németországban az SS égisze alatt működő Ahnenerbe nevű áltudományos kutatóintézet a Sonderauftrag Bayeux nevű különleges művelet keretében kapta feladatul a műtárgy kisajátítását.

Heinrich Himmler és ideológusai meg voltak győződve arról, hogy az 1066-os hódító normannok valójában tiszta vérű vikingek – azaz a germán „árja” faj egyenes ági ősei – voltak. Az intrikák és a propaganda hálójában a hímzést nem francia vagy angol emléknek, hanem a germán felsőbbrendűség bizonyítékának tekintették. A megszállt Franciaországban dolgozó náci szakértők közül Karl Schlabow még egy apró vászondarabot is kivágott a kárpit hátoldalából, hogy Németországba csempéssze a saját kutatásaihoz.

Hogyan mentették meg a francia ellenállók az utolsó pillanatban?

Amikor a szövetséges csapatok 1944 augusztusában áttörték a német vonalakat és Párizs felé nyomultak előre, Himmler kódolt táviratban utasította a párizsi német parancsnokot, hogy a műtárgyat mindenáron evakuálják és szállítsák biztonságos náci területre. A bletchley parki brit kódfejtők elfogták az üzenetet, és azonnal riasztották a francia ellenállást. A partizánok versenyt futottak az idővel, és alig negyvennyolc órával a német egységek előtt megrohamozták a Louvre épületét, ahol a kincset őrizték. A hímzést egy cinkkel bélelt fadobozba zárva rejtették el a múzeum kanyargós pincéjében, így az végül megmenekült a rablási kísérlettől.

Nézd meg a videót is erről a különleges középkori műalkotásról:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: