Krokodiltrágya és sertészsír: íme 5 rémisztő szépségpraktika az ősidőkből

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. szeptember 09. 17:00

Botox, hialuronsavas feltöltés, ráncfelvarrás: manapság rengeteg módja van a megfiatalodásnak az esztétikai és plasztikai beavatkozásoktól kezdve a különféle szépségápolási termékek használatán át a tudatos életmódig. A kifogástalan külsőért azonban sokkal nagyobb árat fizettek az ősi időkben, mint manapság. A szépség világnapja alkalmából bemutatjuk a legbizarrabb, sokszor életeket követelő szépségpraktikákat!

Vági Bence

A szerző cikkei

Tudományos alátámasztások hiányában rengeteg bizarr szépségpraktika terjedt el a történelem során, hogy nők és férfiak egyaránt megőrizhessék fiatalos kinézetüket. Némely külső jegy a magas társadalmi státuszt is hivatott volt jelképezni, így a legtöbben mindent elkövettek azért, hogy a külvilág gyönyörűnek, kívánatosnak, gazdagnak, vonzónak lássa őket. Szeptember 9-én, a szépség világnapján – amely egyaránt ünnepli a külső és belső szépséget – a legbizarrabb trükköket vettük górcső alá, amelyekkel az őseink próbálkoztak!

Fiatal nő ősi szépségpraktika bevetése közben kezében egy kehellyel — Több bizarr szépségpraktika is elterjedt a korábbi időkben
Fotó: Aleksey Stalkov

Ez az 5 legbizarrabb szépségpraktika az ősidőkből

Juhpiszok-pakolás

Az ókori Rómában luxusnak számított, ha valaki beltéren dolgozott, és sápadt, fehéres arcszínt fejlesztett ki magának. Akkoriban mind a nők, mind a férfiak nagy erőfeszítéseket tettek ennek a státuszszimbólumnak az elérése érdekében, ideértve a juhpiszokból készült arcpakolások használatát is.

Habár első hangzásra úgy tűnhet, hogy az igazán elhivatottak birkák végtermékét kenték az arcukra, valójában a lenyírt, piszkos gyapjút csavarták ki, és az abból kinyert verejtéket és koszt használták fel a sápadt arcbőr elérését célzó krém alapjaként.

A középkori nők ennél is undorítóbb kezelést választottak a bőrük fehérítésére. Az arcukra piócákat raktak, majd miután kellően kiszivatták onnan a vérüket, az arcuk valóban hullafehérré vált – persze csak egy rövid időre.

Ólompúder

A 18. században a nők egy „ceruse” nevű ólomalapú púdert használtak, hogy kisimítsák a vonásaikat és sápadt arcszínt kölcsönözzenek maguknak. Habár rövid időre bevált a módszer, hosszú távon megmérgezte őket, őszítette a hajukat, kiszárította a bőrüket, és szélsőséges hasi fájdalmakat okozott nekik.

A történelem során használt egyéb mérgező „szépségápolási termékek” között szerepelt az arzén, a higany, a halálos nadragulya, sőt a radioaktív rádium is.

Sertészsír-sampon

A középkori nők sertészsírt forraltak, majd azt a hajukba kenték, hogy megakadályozzák a hajhullást. Később, a viktoriánus korszakban a parókákat kenték sertészsírral, hogy megtartsák a formájukat. Emiatt azonban rengeteg patkányt és bogarakat vonzottak, amelyek rendszeresen lakomáztak a ragadós masszából.

Krokodiltrágya-pakolás

Ha a birkák ürülékét nem is, a krokodilokét előszeretettel kenték magukra az ókori görögök és rómaiak. Pontosabban sárfürdőt vettek, amelyet krokodilok salakanyagával elegyítettek. A „keveréket” öregedésgátló arcpakolásként is használták.

Vizelethasználat

A korábbi civilizációk három különböző módon is felhasználták a vizeletet szépségápolási céllal. Az ókori arabok például gyakran mártották a hajukat tevék vizeletébe annak magas pH-értéke miatt. Hatására állítólag elpusztultak a hajban lévő baktériumok, ezenkívül a vizelet fényes ragyogást kölcsönzött a tincseknek.

A középkori velencei nők a hajukat oroszlánok vizeletébe áztatták, hogy aztán a napra kifeküdve a hajuk szőke melírt kapjon.

A legvisszataszítóbb példa mégis az ókori rómaiaké, akik úgy hitték, hogyha portugálok vizeletét használják szájvízként, az friss leheletet és tiszta szájat biztosít számukra.

(LiraClinical)

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: