Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsMa is szívesen emlékszik vissza a legendás színész a Törőcsik Marival házasságban töltött éveire, mert azok meghatározóak voltak az életében. Olyannyira, hogy a válásuk után sem szakadt meg a kapcsolatuk, a színésznő elfogadta, sőt, szerette Bodrogi Gyula új feleségét, majd az élettársát, Vass Angélát is, gyakran összejártak.

Hatalmas szerelem volt az övék. A leánykérés Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari közt a villamos peronján történt, a házasságkötésre 1956. december 7-én került sor. Mindenki Süsüje a hot! magazinnak mesélt a kapcsolatukról, mely sosem szakadt meg.
„A főiskolán ismerkedtünk meg. Mari tehetsége messziről ragyogott, hamar be is szippantotta őt a filmipar, és el sem engedte sokáig” – emlékezett vissza Bodrogi Gyula, aki nemrég egészségügyi állapotáról számolt be.
Nem volt kérdés számomra, hogy feleségül kell vennem, amit nem is bántam meg. Mindent megéltünk együtt… Az elején nagyon szegények voltunk, mégis nagyon boldogok. Voltak nálunk is viták, nagy veszekedések, féltékenység is. Ő hamar igazi filmsztár lett, de otthon ebből semmit nem mutatott, ugyanaz a szerény, egyszerű feleség maradt. Mindig azt mondta, mellettem tanult meg igazán élni, nagyokat nevetni; én meg mellette lettem igazán férfi. Hihetetlenül intelligens nő volt, ezért is alakulhatott úgy, hogy a válásunk után a következő feleségemmel, Voith Ágival és később Angélával is nagyon jóban volt. Ma is hiányzik Mari!

Amikor Törőcsik Mari már nem volt jól, és végleg leköltözött Velemre, a színészlegenda élettársával ott is gyakran meglátogatta őt.
„Sokaknak furcsa volt, hogy mi a válás után is ennyire jóban maradtunk, de hát egymás legjobb barátai voltunk, egészen az utolsó leheletéig össze voltunk kötve. Ez sosem zavarta sem a feleségemet, Ágit, sem Angélát, gyakran ünnepeltük együtt a születésnapokat és a karácsonyt. A mai napig emlékszem az utolsó hívására, már bent volt a kórházban. A tőle megszokott nyugodtsággal, méltósággal azt mondta: „Gyula, el fogok menni!” Ahogy mindig, most is megemlékezem róla a születésnapján, és szomorú az emlékezés, mert még mindig hiányzik… A legfájdalmasabb az, hogy már fel sem tudom hívni; olyan jó lenne hallani azt a rekedtes hangját! Ez a véglegesség felőrli az embert. Hogy aki volt, az nincs többé, azt nem lehet megszokni, de el kell fogadni…”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.