Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsDétár Enikő és fia, Rékasi Zsigmond életében egymást érik a feladatok, ezért a rohanó napirendjük mellett sokszor nehéz közös programot összehozniuk. Ennek ellenére a kapcsolatuk mit sem változott az évek alatt, hiszen ugyanaz az őszinte, szoros anya-fia kötelék tartja össze őket ma is, mint amilyen Zsigmond gyerekkorában volt.

A hot! magazin mélyinterjújában exklúzívan beszélnek többek között a kettejük között lévő kötelékről, a hasonlóságukról valamint a múltról.
Kívülről nézve nagyon egy hullámhosszon vagytok. Meséljetek arról, milyen a kapcsolatotok!
Détár Enikő:
Nagyon szoros szövetség a miénk. Zsigmond már kisfiúként is egy végtelenül édes, figyelmes gyermek volt, sokszor előfordult például, hogy az óvodából virágot hozott haza nekem. Szerencsére felnőttkorára is megmaradt köztünk a mély kötelék. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a rengeteg szakmai elfoglaltság miatt nem találkozunk naponta, van, hogy egy-két hét is kimarad, de ettől eltekintve folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor a kedvesével vagy akár a nagylányommal itt vannak nálunk, és itt töltenek egy-két éjszakát. Számomra ezek az igazi ajándék napok az életben! Rendszeresen szervezünk közös nyaralásokat is; van, hogy csak három napra jut idő, de most nyáron például hatan utaztunk el egy rövid időre Horvátországba.
Rékasi Zsigmond:
„Szerintem a kamaszkorom jelentette az igazi fordulópontot: olyan tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor elkezdett kialakulni közöttünk egy mély, bizalmi kapcsolat, amin a férfivá érésem és az elköltözésem sem változtatott. Nyilván kevesebb időt tudunk együtt tölteni, de megfogadtuk, hogy bármikor számíthatunk egymásra."
Olyan jó hallgatni ezeket a gyerekkori emlékeket! Enikő, ha visszagondolsz azokra az évekre, te milyen édesanya voltál?
D. E.:
Nem voltam az a tipikus édesanya, aki sokáig otthon maradt a gyerekével. Nagyon hamar elkezdtem újra dolgozni, Zsigmond gyakorlatilag néhány hetes volt, amikor visszatértem a színházba, és vittem magammal őt is. Szerintem elég laza szülő vagyok, a szigor soha nem volt jellemző rám, inkább mindig békésen megbeszéltük a problémákat. Remélem, hogy kapott elég szeretetet, bár szerintem abból nem lehet eleget adni.
A színházi karrier, a próbák és az esti előadások rengeteg időt felemésztenek… Sikerült mindig elég időt töltened Zsigmonddal, vagy volt benned ennek kapcsán egyfajta hiányérzet?
D. E.: „Olyan nehéz pontosan megmondani, hogy kinek mi az elég… Az idő kerekét már nem lehet visszaforgatni, de nem tagadom, volt, hogy azt éreztem, keveset vagyok együtt vele. Visszamenőleg azonban ezen sajnos már nem tudok változtatni.”
A személyiségeteket tekintve a leginkább miben hasonlítotok egymásra?
D. E.:
Azt gondolom, hogy mindketten küzdő típusú emberek vagyunk, egyikünk sem az a fajta, aki egykönnyen feladja. Őszintén szólva rendkívül büszke vagyok Zsigmondra, mert nagyon korán megtanulta, részben a szülei példája miatt, hogy miként kell a nehezebb helyzetekből is felállni.
R. Zs.: „Szerintem ez a játék során nem feltétlenül látszott, mert én teljesen átszellemültem, amint beköltöztünk a hotelbe, de alapjáraton mind a ketten nagyon empatikusan és kíváncsian fordulunk a világ felé. Aki ismer minket személyesen, csak megerősíteni tudja ezt! Tisztában vagyok vele, hogy a külső szemlélők teljesen más képet alkothatnak rólam, de valójában engem is mélyen érdekel a körülöttem élők sorsa, és édesanya is pontosan ilyen” – mesélte Détár Enikő fia Rékasi Zsigmond.

Enikő, te milyen értékek mentén nevelted a gyerekeket, illetve Zsigmond, mi az, amit a mai napig viszel magaddal?
D. E.: „Szerencsére sokáig közösen neveltük Zsigmondot és Esztert, és a volt férjemmel együtt arra törekedtünk, hogy mind a két gyermekünknek minél szélesebb rálátást biztosítsunk a világra. Szerettük volna, ha idővel ők maguk választják ki a számukra érdekes területeket, és sohasem kényszerítettünk rájuk semmilyen pályát. Ugyanakkor magától értetődő volt, hogy amit mi magunk értéknek gondolunk, azt igyekszünk nekik is átadni. Az iskolai oktatáson túl a családi értékek is nagyon fontosak voltak, és rendkívül büszke vagyok rá, mert példásan ápolja a családi kötelékeket, velem, az édesapjával és a nagyszülővel egyaránt”–mesélte Détár Enikő gyerekeiről.
R. Zs.:
Az empátiát mint olyat abszolút édesanyától lestem el. Egy darabig ugyan klasszikus családmodellben éltünk, ahol az édesapám volt a fő döntéshozó – ez a válás után természetesen átalakult –, de a bennem lévő pörgést legalább annyira hoztam édesanyámtól, mint apától. Rendkívül inspiráló az, hogy édesanyu hatvanon túl sem a kényelmes karosszéket választja, hanem pontosan ugyanolyan elképesztő tempóban éli az életét, mint a karrierje hajnalán.
Válás után gyakori jelenség az, hogy a gyermek az egyik szülőhöz jobban kötődik, mint a másikhoz. Zsigmond, nálad ez hogy alakult?
R. Zs.: „Én ugyanannyira kötődöm mindkettőjükhöz. Egyáltalán nem gondolom, hogy az egyikükhöz másként viszonyulnék. A különböző gyermekkori életszakaszokban lehet, hogy nem ez volt a felállás, de nekem mindkét szülőm egyformán fontos.”
Sokan mondják, hogy minden szülő életében eljön az a pont, amikor megfordul az eredeti szereposztás, és immár ő tanul a gyerekétől. Enikő, te is így tapasztalod?
D. E.:
Végtelenül büszke vagyok arra, hogy Zsigmond jóval tudatosabban építi az életét. Gyakorlatilag tizenkilenc esztendősen már saját céget alapított, így a mindennapokban sokat tud nekem segíteni. Például ha banki ügyintézésről van szó, akkor én fordulok hozzá tanácsért.

Köztudott, Enikő, hogy elképesztő energiával dolgozol, és rengeteg feladatot vállalsz magadra. A fiad biztos gyakran figyelmeztet, hogy ne hajtsd túl magad…
D. E.: „Mindenki tudja, hogy én ebből a szempontból egy roppant makacs ember vagyok. Ha valamire igent mondtam, azt tűzön-vízen át igyekszem végigvinni. Zsigmond finoman jelezni szokta, ha túl sokat vállaltam, de tiszteletben tartja a határaimat, és esze ágában sincs nevelni engem. Egyikünk sem akarja megváltoztatni a másik életét.”
R. Zs.:
Számomra egyébként pont a kitartása a legtiszteletreméltóbb tulajdonsága. Rengeteg komoly próbán ment keresztül az élete folyamán, legyen szó magánéleti, szakmai vagy épp egészségügyi problémákról, de az a lenyűgöző, hogy édesanya mindegyik kihívásból csak még erősebben állt talpra.
Ha végignézel a fiadon, mi az, amire a leginkább büszke vagy vele kapcsolatban?
D. E.:
Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy a gyermekeim megszülethettek, és hogy egészségesek: szerintem ez a legfontosabb az életemben. Hálát adok a sorsnak és a jóistennek, hogy megajándékozott velük! Ami miatt Zsigmondra végtelenül büszke vagyok, az a hihetetlen kitartása, az ambíciója és az esze. Szerintem sokkal érettebb a legtöbb huszonöt éves fiatalembernél. Nagyon imponáló, hogy a mamahotelt hátrahagyva már a saját lábára állt, és elkezdte építeni az önálló életét.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.