Kökény Attila fiáról, Kökény Laliról: „Jövő januártól már elengedjük a kezét”

Kökény Attila és Kökény Lali a hot!-nak mesélt az apa-fia kapcsolatukról, a Megasztárról, valamint arról is, hogy mivel jár ismert ember fiaként élni Magyarországon.

Kökény Attila és Kökény Lali közösen koncertezik a nyáron

Kökény Attila szerint ma kevés lehetősége van egy fiatalnak megmutatni magát, ezért igyekszik saját show-jában lehetőséget adni fiának a nyáron. Kökény Lali örömmel fogadja édesapja tanácsait és amikor csak tud fellép Attila oldalán. 

Nyáron rengeteg a koncert és a fellépés. Mennyit zenéltek ilyenkor együtt, hogyan alakult számotokra ez az időszak? 

Kökény Attila: Az MVM Dome-os koncertem után indítottam egy turnét, amibe Lalit is bevontam, így amikor csak tud, ott van velünk – kezdte a hot!-nak Kökény Attila. Nyilván nem jön el minden egyes állomására, de ahová igen, oda örömmel viszem. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert manapság egy fiatal énekesnek sajnos nagyon kevés lehetősége adódik a kibontakozásra. Ha a saját pályámból indulok ki, én annak idején a heti hét napból hatot végigjátszottam, szóval rengeteget énekeltem, és ez óriási fejlődést eredményezett. Lalinál is azt veszem észre, hogy amióta velünk tart, és folyamatosan dalokat tanul, évről évre fejlődik a színpadi jelenléte és a kommunikációja. Ebben a közös munkában most még benne van, de jövő januártól szerintem már elengedjük a kezét, hiszen addigra neki is egyre több önálló fellépése lesz. Ráadásul szeptembertől a Póka Egon Művészeti Akadémián (PEMA) tanul majd.

Kökény Lali: Édesapámmal járok fellépni, amikor van időm, és a naptáram engedi. Az önálló meghívásaimnál egyedül vagy a zenekarommal lépek színpadra, közben pedig folyamatosan dolgozom a saját dalaimon a stú­dióban. Egyelőre még ritkábban vannak saját koncertjeink, de bízom benne, hogy a jövőben ezek száma folyamatosan ­növekedni fog.

Kökény Attila fiáról: „Nem örültem, amikor jelentkezett a Megasztárba”

Lali nemrég feltűnt a TV2 tehetségkutatójában, a Megasztárban. Hogyan született meg ez a döntés, és miként fogadta a család?

K. L.: Szerettem volna megtenni egy olyan lépést, amivel nagyot tudok dobni a karrieremen és az ismertségemen. Kaptam egy megkeresést, és azonnal igent mondtam rá. Nem kértem gondolkodási időt, nem konzultáltam sen­kivel a meghallgatás előtt, ­hanem rögtön elvállaltam, és csak utána meséltem róla otthon. A szüleim örültek neki, hogy anélkül hoztam meg egy ennyire határozott, önálló döntést a karrieremmel kapcsolatban, hogy kikértem volna a véleményüket.

K. A.: A gyerekeim dönté­seibe soha nem szólok bele közvetlenül, hiszen ők már felnőtt emberek, de őszintén szólva nem örültem, amikor megtudtam, hogy Lali jelentkezett a Megasztárba. De hát az ő döntése volt…

Szerinted megváltoztak a tehetségkutatók?

K. A.: A mostaniakban a jelentkezőknek már nem kell átmenniük azon a kemény szakmai szűrőn, amin nekünk még igen. A mi időnkben a legnehezebb műfajokban kellett bizonyítanunk: Queen-dalt, magyar klasszikusokat, Michael Jackson- vagy Whitney Houston-­számokat kellett előadnunk, mert akkoriban valóban az év hangját keresték.

Kökény Lali Megasztáros tapaszatalatairól vallott: „Nem olvasom a negatív kommenteket”

Sokat beszélünk arról, hogy mennyiben nehézség, illetve előny egy ismert ember fiaként elindulni az énekesi pályán. Ti hogyan látjátok ezt?

K. L.: Ezt a helyzetet több szempontból is meg lehet ítélni. Van, amikor egyértelműen segítség, és van, amikor inkább hátrányt jelent. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember igyekezzen kihasználni a kínálkozó előnyöket, a hátrányokat pedig próbálja meg kitartó munkával ellensúlyozni. Az előnyök között szerepel, hogy szakmailag hatalmas segítség az édesapám. Bármikor kikérhetem a véleményét, emellett a kapcsolatépítés, a producerek elérése is könnyebben megy. Az árnyoldalát viszont sajnos pontosan láthattuk a Megasztár adásai során, ahol rengeteg negatív megnyilvánulással és összehasonlítgatással találkoztam. Abban az időszakban ez kifejezetten rosszul érintett, de apától azt a tanácsot kaptam, hogy egyáltalán ne olvassam a hozzászólásokat. Azóta nem foglalkozom a negatív kommentekkel.

K. A.: Kettős dolog ez, de hazai környezetben kifejezetten nehézséget jelent. A szakmai segítség, a tapasztalat átadása természetesen óriási előny, de a külvilág felé nagyon nehéz dolga van Lalinak. Magyarországon a közönség egy része sajnos előítéletes, és hajlamos számonkérni egy 19 éves fi­atalon azt a hangot vagy ­rutint, amivel egy 50 éves felnőtt énekes rendelkezik. Nyugaton az emberek büszkék arra, ha egy sikeres előadóművész fia is tehetséges, gondoljunk csak például Julio és Enrique Iglesiasra, itthon viszont az ismert szülők gyermekeként induló művészek sokszor éles elutasítással találkoznak. Ennek ellenére mindig mondom neki, hogy ezzel nem kell foglalkoznia, neki ez a kijelölt útja.

Kökény Attila gyerekeivel szemben magas elvárásokat támaszt

Mennyire van jelen a zene a mindennapjaitokban, és hogyan zajlik a közös szakmai munka? A családi asztalnál is előkerül témaként az éneklés?

K. A.: Természetesen ott­hon is folyamatosan jelen van a zene. Lali állandóan alkot, dalokat ír, hangszerel a saját stúdiójában, és ez megkívánja a szakmai konzultációt. Gyakran szól, hogy hallgassak meg egy új refrént vagy verzét. Ilyenkor hosszan beszélgetünk róla. Nem azt mondom meg neki, hogy mi a jó vagy a rossz, hanem megosztom vele a meglátá­saimat, hogy szerintem miként lehetne még jobb vagy árnyaltabb az adott zenei gondolat. Neki is van egy nagyon friss, modern popzenei világa, amit én már nem ­feltétlenül tekintek a saját műfajomnak, de ez így van rendjén.

K. L.: Nagyon sokszor kikérem a véleményét. Nem szoktak lenni köztünk igazán nagy viták vagy komoly töréspontok. Általában belátom, hogy felesleges lenne vele vitatkoznom, hiszen akármennyire túlgondolnék is egy-egy dolgot, a tapasztalata miatt ő úgyis jobban fogja tudni, mint én. Ráadásul a tanácsaiból mindig jó dolgok sülnek ki.

Milyen önálló, illetve közös terveitek vannak a jövőre nézve?

K. L.: Jelenleg elsősorban a saját dalaimon dolgozom, hogy kora ősszel ki tudjak jönni egy vadonatúj számmal, amit folyamatosan követnének az újabbak. Ami pedig a közös álmokat illeti: egyszer nagyon szeretnék egy nagyszabású saját koncertet csinálni, ahová édesapámat hívom meg vendégfellépőként. Büszke lennék rá, hogy akkor nem én lépnék fel az ő koncertjén, hanem ő az enyémen.

K. A.: Nagyon szeretnék egy közös dalt és egy vi­deó­klipet Lalival, van is erre ­vonatkozóan egy konkrét ­elképzelésem. Még várat ­magára, de a koncepció már ott van a fejemben, és tudom, hogy el fog jönni az ideje. Egyelőre azonban szándékosan nem sürgetem, mert azt szeretném, hogy előbb kiteljesedhessen a saját projektjeiben, a saját zenekarával.