Járai Kíra és Járai Máté ezért nem vállaltak gyereket: meglepő vallomást tett a színész felesége

Járai Kíra őszintén mesélt arról, miért döntött úgy, hogy férjével, Járai Mátéval nem vállalnak gyermeket. Járai Máté felesége Dombovári Vanda Lélekemelő című podcastjában egészen személyes részleteket is megosztott a házasságáról és önmagáról. Elárulta, hogy számára soha nem volt valódi vágy az anyaság, sőt már egészen fiatalon határozott érzése volt arról, hogy nem szeretne gyermeket.

Járai Kíra szülei és a környezete miatt tervezte eleinte a családalapítást

Járai Kíra egészen kicsiként még ő is természetesnek vette, hogy egyszer majd anya lesz, és elképzelte, milyen családja lesz. Ahogy azonban serdülni kezdett, egyre inkább azt érezte, hogy ez az életút nem az övé, és ez az érzés később sem múlt el.

„Sosem tudtam elképzelni, hogy lesz gyerekem. Illetve 13 éves korom óta. Előtte, amikor babáztam, még úgy képzeltem el, hogy igen, akkor lesz egy fiam, meg egy lányom, és akkor a fiú lesz az idősebb. Ahogy hallottam magam körül ezt, meg ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezek valószínűleg nem az én vágyaim vagy gondolataim voltak, hanem ezt láttam meg hallottam. De aztán, ahogy kamaszodtam, ez átalakult. Emlékszem, hogy 14 évesen a barátnőimmel beszélgettünk erről, hogy egyáltalán nem akarunk gyereket. Valakinél ez megváltozott, én viszont benne ragadtam ebben.”

Bár Kíra alapvetően mindig így érezte, voltak olyan időszakok a férjével közös életükben, amikor mégis felmerült bennük a családalapítás gondolata. Ezek a próbálkozások azonban végül nem vezettek változáshoz.

„Voltak olyan szakaszok, amikor elgondolkoztunk rajta Mátéval, vagy úgy tűnt, hogy elindulunk efelé, de aztán elég hamar vége lett ennek.”

Járai Kíra fiatalon rémálmokat látott a terhességgel kapcsolatban

Az elmúlt években Kíra egyre többet gondolkodott azon is, hogy pontosan mi állhat a határozott érzései mögött. Nem egyszerűen arról van szó, hogy nem szeretett volna gyermeket, hanem megpróbálta megérteni saját döntésének mélyebb okait is. Már tinédzserként olyan erősen kötődött ehhez az érzéshez, hogy még visszatérő rémálmai is voltak róla.

„Sokáig nem gondolkoztam ezen, hogy mi áll a döntésem hátterében, hanem csak úgy voltam vele, hogy zsigerileg éreztem már tizenévesen, hogy én ezt nem akarom."

Később már tudatosabban is elkezdett foglalkozni a kérdéssel, és arra jutott, hogy számára az anyaság nemcsak azért elképzelhetetlen, mert hiányzik belőle a vágy, hanem azért is, mert úgy érzi, nem lenne kész arra a hatalmas felelősségre, amely egy gyermek felnevelésével jár.

„Később elkezdtem ezzel foglalkozni, hogy mi állhat ennek a hátterében. Ez egy nagyon összetett dolog, de legfőképpen azt mondanám, hogy nem érzem magam arra elég felkészültnek, meg a vágyat sem érzem, hogy ezt a felelősséget magamra vegyem. Szerintem én rápakolnám a gyerekemre az én megoldatlan frusztrációimat, traumáimat és problémáimat. Emellett még a vágy sincs meg bennem, hogy ezt a hatalmas feladatot vállaljam, hogy egy tényleg egészséges embert neveljek belőle.”