A kór, amely évezredek óta szedi áldozatait – a malária eredete

Ugyan Európából szinte teljesen eltűnt, a világ trópusi és szubtrópusi térségeiben napjainkban is évente több millió embert fertőz meg, és százezrek életét követeli a Római lázként ismert megbetegedés, a malária. A magas halálozási arány egyik fő oka, hogy a paraziták egyre több gyógyszerrel szemben válnak ellenállóvá, miközben a szúnyogok egyre kevésbé reagálnak a rovarirtó szerekre.

Mi a malária jelentése?

A malária elnevezése egy régi tévedés emlékét őrzi, ugyanis az olasz mal'aria, vagyis „rossz levegő” kifejezésből származik, amely arra az évszázadokon át uralkodó elképzelésre vezethető vissza, hogy a betegséget a mocsarak és állóvizek fölött terjengő mérgező levegő okozza. A betegséget ezért sokáig hívták egyebek között mocsárláznak, váltóláznak vagy római láznak is. Utóbbi elnevezés különösen találó, hiszen a kór évszázadokon keresztül komoly problémát jelentett a Róma környéki lápvidékeken.

A malária hogyan terjed?

Valójában azonban a Plasmodium nemzetségbe tartozó egysejtű paraziták okozzák, amelyek elsősorban nőstény szúnyogok csípésével jutnak az emberi szervezetbe. A parazita először a májban szaporodik, majd a véráramba kerül, ahol a vörösvérsejteket támadja meg. A fertőzés jellegzetes tünetei közé tartozik a láz, a hidegrázás és a fejfájás, súlyos esetben azonban zavartság, görcsroham, légzési nehézség és akár halál is bekövetkezhet. Különösen veszélyeztetettek az öt év alatti gyermekek és a várandós nők, de az időseket sem kíméli. Az Origo egy korábbi cikkében olvashatsz részletesebben a malária tüneteiről, magyarországi felbukkanásáról.

A malária története

A betegség története szorosan összefonódik az emberi civilizáció történetével, hiszen már az ókorban is pusztított, és a Római Birodalom területén szintén rendszeresen előfordult. A mocsaras vidékek, a meleg éghajlat és a szúnyogok számára kedvező környezet ideális feltételeket teremtettek a fertőzés terjedéséhez. Európában egészen a 20. századig jelen volt, és nemcsak a mediterrán térségben, hanem egyes északi területeken is okozott járványokat.

Ki volt a malária felfedezője?

A betegség okának felkutatása csak a 19. század végén kezdődött, amikor egy francia katonai orvos, Alphonse Laveran egy lázas katona vérében mikroszkóppal megfigyelte a malária parazitáját. Felfedezése alapjaiban változtatta meg a betegségről alkotott képet. A következő nagy áttörést Ronald Ross brit orvos hozta el, aki 1897-ben bizonyította a malária-parazita fejlődését szúnyogokban, bár döntő kísérleteit madármaláriával végezte. Laveran 1907-ben, Ross pedig 1902-ben Nobel-díjat kapott munkájáért.

A malária kezelése még mindig nem megoldott

A speciális gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a fejlett országokban a maláriás megbetegedés ma már igen ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori. A WHO legfrissebb adatai szerint 2024-ben világszerte körülbelül 282 millió megbetegedés történt, és mintegy 610 ezer ember halt bele a betegségbe, amely az afrikai régióban pusztít leginkább. A megbetegedések mintegy 94–95 százalékát itt regisztrálták, és ugyanitt történt a halálesetek körülbelül 95 százaléka is. Európa 2015 óta mentes a helyi, vagyis őshonos maláriaterjedéstől, bár az utazók által behurcolt esetek továbbra is előfordulhatnak. A római láz tehát ma már egészen más arcát mutatja, mint az ókorban, hiszen a tudomány megfejtette az okát, ismerjük a terjedés módját, vannak hatékony gyógyszereink és megelőzési módszereink is, a modern orvoslásnak azonban mégsem sikerült végleg legyőzni a gyilkos kórt - írja a Fanny magazin.