Te is azt hiszed, majd akkor leszel boldog, ha…? Ezért nem jön el soha a pillanat

Célokra szükségünk van. Keményen dolgozunk értük, de amikor végre átszakítjuk a szalagot, az eufória elillan, elmarad. Hová tűnik az idealizált öröm, amit oly bőszen kergettünk mindez idáig? Hirtelen a következő futam rajtszámává változik – írja a Fanny magazin. 

Elérted, amire mindig vágytál, mégsem vagy boldog? Ez az oka

Mindig a következő mérföldkőre várunk

Lefogyunk, lefutjuk a maratont, megtaláljuk a lelki társunkat, de csak rohanunk tovább. Mintha a boldogság örökké egy lépéssel előttünk járna. Fejes Dóra pszichológus, sportpszichológus és futóterapeuta szerint ahhoz, hogy ráleljünk az illúzió gyökerére, egészen a gyermekkorunkig kell ásnunk.

– Rengeteg gyerek nő fel úgy, hogy – tévesen – azt tanulja meg, az önértékelése a teljesítményén áll vagy bukik. Így könnyen kialakul a hit, miszerint a boldogság nem a jelenben, hanem az eredményes jövőben vár rá – árulja el a szakértő. Ebben a megvilágításban pedig a jó jegy vagy a sikeres karrier nemcsak egy cél lesz, hanem a bizonyítéka annak, hogy „elég jó.”

– A célok nagyon fontosak. Irányt mutatnak, elérésük énhatékonysággal ruház fel bennünket, de a valódi boldogságot nem a cél beteljesülése, hanem az odáig vezető út jelenti. Sokszor például egy maraton esetén sem a befutó a legkatartikusabb pillanat, inkább a felkészülés egyes pillanatai. Mondjuk egy nehéz edzés, ahol sikerül átlépnünk saját határainkat. – magyarázza Dóra. A sikerélmény öröme hamar elpárolog. Ezért kell megtanulnunk élvezni a folyamatot is. A gyakorlás hónapjai túl hosszúak ahhoz, hogy egyetlen pillanatért küzdjünk. Az életcéljainkkal is hasonló a helyzet, hiszen a mindennapjainkat sem a célvonalon toporogva töltjük. Ha kizárólag azt a percet várjuk, amikor átszakítjuk a szalagot, elszaladunk a tapasztalatok mellett, amelyek értelmet és értéket adnak vágyainknak.

Előfordul, hogy elmarad az ováció

Nem érdemes tehát egyetlen terv teljesítésére alapoznunk elégedettségünket. Nemcsak a jelent szalajtjuk el vele, de a beteljesülés pillanata sem feltétlen hozza el az áhított örömöt. Gyakori jelenség, hogy egy régi álom megvalósulása után nem eufóriát, inkább egyfajta ürességet érzünk.

– A pszichológiában ezt arrival fallacy-nek, vagyis a megérkezés tévedésének nevezik. Úgy hisszük, hogy egyetlen esemény tartósan boldoggá tehet bennünket, de hamar ráébredünk, hogy az élet holnap is ugyanúgy folyik tovább, ahogyan azelőtt. A sportpszichológiában ugyanez a post race blues jelensége, vagyis a verseny utáni üresség érzése. A legtöbben ilyenkor a struktúrát hiányolják, amely hónapokon át keretet adott a mindennapjaiknak. Volt miért korán kelni, volt napi feladat, volt egy világos irány – mondja a pszichológus. Egy versenyhez hasonlóan, egy esküvő vagy egy költözés esetén sem csak egy eredményt érünk el, hanem lezárunk egy életszakaszt is. A rezignáltság, amit érzünk, gyakran csupán azt jelzi, hogy ideje új irányt találnunk.

– A keletkezett űrt nem egy újabb rajtszám fogja betölteni. Segít, ha fókuszt váltunk és az életünk azon aspektusai felé fordulunk, amelyek eddig háttérbe szorultak, hiszen az identitásunkat más módokon is építhetjük. Merítsünk lendületet a családunkkal töltött időből, sajátítsunk el új készségeket, önkénteskedjünk vagy foglalkozzunk önismerettel. Utóbbi különösen fontos, ha azt vesszük észre, a sport vagy bármilyen más cél felállításával csak a problémák elől menekülünk vagy kompenzálni szeretnénk valamit – figyelmeztet a terapeuta.

Kergessük okosan saját álmainkat

Egy új cél kitűzésénél az első kérdés mindig az legyen: valóban magunk miatt vágyunk rá?

– Fontos, hogy a szándék belső motivációból fakadjon és ne a környezetünk, a közösségi média vagy mások elvárásai miatt vágyjunk rá – hangsúlyozza a szakember.

Az elérni kívánt eredmény megfogalmazásához pedig a SMART- (okos) módszert ajánlja. Az angol betűszó arra emlékeztet bennünket, hogy a célunk legyen konkrét (specific), mérhető (measurable), teljesíthető (achievable), releváns (relevant) és időhöz kötött (time-bound).

– Mozdítson ki a komfortzónánkból, de ne legyen olyan elrugaszkodott, hogy már a gondolata is bénító legyen. Ez rengeteget segíthet abban, hogy útközben se veszítsük el lelkesedésünket. – tanácsolja a pszichológus.
Dóra szerint a motiváció fenntartásában egy sportpszichológiából ismert stratégia is segítségünkre lehet. A technika lényege, hogy különbséget teszünk eredmény- és folyamatcélok között.

– Eredménycél lehet egy konkrét helyezés vagy például egy diploma megszerzése. A folyamatcélok pedig azok, amelyekért nap mint nap tehetünk: heti x óra edzés vagy tanulás, de akár az elegendő alvás is. Miért fontos ez? A gyakorlati tapasztalat és kutatások is bizonyították, hogy hosszú távon azok maradnak motiváltak, akik nemcsak a célvonalra fókuszálnak, de figyelnek arra is, ma mit tehetnek azért, hogy eljussanak odáig – mondja a terapeuta.

Ha elbuktunk, nézzük meg, miben

A pszichológus úgy gondolja, hogy ha kudarcot is vallunk, érdemes elemeznünk, mi az, amit jól csináltunk, mi az, amit nem, és mi az, amit önhibánkon kívül nem sikerült teljesítenünk. Hiszen vannak események, amelyek kontrollunkon kívül hátráltathatnak bennünket.

– Fontos, hogy ezeket el tudjuk engedni és arra koncentráljunk, amit mi megtehetünk a fejlődésünk érdekében. Ha a hibákra leckeként tekintünk, amelyeken akár már ma képesek vagyunk változtatni, akkor a figyelmünk sem az önsajnáltatásra vagy önostorozásra irányul, hanem a következő lépésre. Hiszen a kudarc önmagában nem romboló. Az a történet dönti el, hogyan hat ránk, amelyet utólag mesélünk róla magunknak. Ha azt mondjuk: „Elbuktam, tehát alkalmatlan vagyok”, az identitásunkat kérdőjelezzük meg. Amikor viszont úgy tekintünk rá: „Most nem sikerült, de tanultam belőle”, akkor ugyanaz a helyzet már a fejlődésünk részévé válik – ajánlja a pszichológus.

Az élet nem sprintfutás, hanem maraton. Bármilyen idő alatt lefuthatunk egy adott szakaszt, az sosem a történet vége lesz, csupán egy állomás. Nincs egyetlen pillanat, amikor végleg megérkezünk. Új tervek, új szerepek és új kezdetek várnak ránk. A legfontosabb tanulság, hogy felismerjük: a boldogság rajtja nem egy célvonalon kezdődik. Ott van minden egyes lépésben, amelyet afelé teszünk, akik lenni szeretnénk.