Megható: így néz ki ma Csoóri Sándor sírja

Szeptember 12-én van a halálának évfordulója. Csoóri Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas költő, esszéíró és politikus 2016-ban ezen a napon távozott az élők sorából, elhúzódó, súlyos betegség után. Halálával a magyar kulturális és politikai élet egy olyan gigantikus alakját veszítette el, aki nemcsak rímekbe szedte a nemzet fájdalmát, de a rendszerváltás egyik szellemi motorjaként a történelem kerekét is megforgatta.

A zámolyi sártól a nemzet élvonaláig

Csoóri Sándor 1930-ban született a Fejér megyei Zámolyon, egy szegény református parasztcsaládban. A pápai diákévek után hamar fejest ugrott az irodalmi életbe, de a Rákosi-rendszer rideg valósága gyorsan kijózanította a fiatal tehetséget. Írásaiban a diktatúra embertelen természetét és a vidéki parasztság sanyarú sorsát bírálta, ami miatt a kommunista hatalom azonnal ellenségként kezdte kezelni.

Életét évtizedeken át végigkísérte a pártállami megfigyelés, a lehallgatások és a kényszerű szilenciumok, azaz a publikálási tilalmak. De Csoórit nem lehetett elhallgattatni: ha versben nem engedték, hát forgatókönyvekben, zseniális szociográfiákban és esszékben mutatta meg az igazságot a magyar valóságról. Kósa Ferenccel és Sára Sándorral közös filmjei, mint például a Tízezer nap, a magyar filmtörténet megkerülhetetlen remekműveivé váltak. 

Csoóri Sándor, a rendszerváltás vezéralakja, aki tévét adott a magyarságnak

A nyolcvanas évekre a népi-nemzeti ellenzék vitathatatlan vezérévé vált. Kulcsszerepet játszott a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megalapításában, ott volt a lakitelki sátorban, és szellemi iránymutatásával aktívan alakította Magyarország demokratikus átmenetét.

Neki köszönhetjük a határokon átívelő nemzeti összetartozás egyik legfontosabb bástyáját is: 1992-ben ő kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását, amelynek célja a világban szétszóródott magyarság kulturális egybefogása volt. Később hosszú évekig vezette a Magyarok Világszövetségét is. 

Az utolsó akkord: csendes távozás a viharok után

Életének utolsó éveiben Csoóri Sándor visszavonult a napi politikai csatározásoktól, és ürömi otthonában lelt nyugalomra. Hosszan tartó, méltósággal viselt, súlyos betegség után, 86 éves korában érte a halál 2016. szeptember 12-én, kora hajnalban. A kormány saját halottjának tekintette, és távozásakor az egész ország egy emberként gyászolta a „nemzeti önismeret apostolát”. 

Felesége, Balogh Júlia egy későbbi megemlékezésen úgy fogalmazott, hogy Csoóri 1953-ban elindult egy úton, és egészen a haláláig nem tért le róla: szeretett, szerették, megbüntették, elhallgattatták és elárulták, de ő mindvégig a világ nagy kérdéseit feszegette.

Halálának évfordulóján versei, esszéi és tiszta szellemisége emlékeztetnek minket arra, mit is jelent valójában felelősséggel, a hazáért és a kultúráért élni. Ahogy ő maga írta A titokzatos óra című versében: „Ne keressetek, ne faggassatok. Fejem fölött egy óra kattog.” Az az óra azóta a halhatatlanság ritmusára jár.