
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsA sorozatgyilkosság fogalmához a közvélemény gyakran egy titokzatos, rejtőzködő férfi alakját társítja. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. A történelem során több nő is elkövetett egymást követő gyilkosságokat, és akadtak közöttük olyanok, akik éveken keresztül képesek voltak elrejteni valódi arcukat a környezetük elől.Különösen hátborzongatóvá teszi ezeket az ügyeket, hogy több elkövető olyan szerepben élt, amelyhez éppen a bizalom kapcsolódott. Mások pénzügyi hasznot reméltek, megint mások olyan embereket választottak áldozatul, akik kiszolgáltatott helyzetben voltak. Az alábbi ötös lista nem hivatalos rangsor: olyan hírhedt női sorozatgyilkosokat mutatunk be, akiknek története a mai napig foglalkoztatja a kriminalisztikát és a közvéleményt.

Nannie Doss első pillantásra aligha tűnt volna olyasvalakinek, akitől bárkinek tartania kellene. Az amerikai nő mégis a 20. század egyik legismertebb női sorozatgyilkosává vált. A sajtó a „Giggling Granny”, vagyis nagyjából „kuncogó nagymama” néven emlegette.
Doss 1927 és 1954 között több ember haláláért volt felelős, és a hatóságok szerint áldozatai között férjek és közeli hozzátartozók is voltak. Gyilkosságai jelentős részében mérgezést alkalmazott. Ügye 1954-ben robbant ki igazán, amikor ötödik férje, Samuel Doss halála után a vizsgálatok mérgezésre utaltak.
A nő végül vallomást tett, és több gyilkosságot is beismert. Bár csak egy gyilkosság miatt ítélték el, a hatóságok számos további halálesetet kapcsoltak hozzá. Életfogytiglani börtönbüntetését töltötte, amikor 1965-ben meghalt.
Története azért is különösen nyugtalanító, mert Doss évtizedeken keresztül olyan családi és házastársi környezetben mozgott, ahol senki sem feltétlenül számított veszélyre. A róla kialakult „kedves nagymama” kép és a háttérben meghúzódó gyilkosságok éles ellentéte tette az ügyét az egyik legismertebb női sorozatgyilkossági történetté.

Belle Gunness története szinte egy kész kriminek tűnik. A norvég származású, Amerikában élő nő a 19. század végén és a 20. század elején vált hírhedtté. A gyanú szerint férfiakat csalt magához házassági hirdetésekkel. A hozzá érkező udvarlók közül többen eltűntek, miközben Gunness anyagi haszonhoz juthatott az áldozatai után.
1908-ban birtoka leégett, és a tűz után több holttest maradványait találták meg. Gunness saját halálának körülményei azonban mindmáig rejtélyesek: nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy valóban ő halt meg a tűzben.
Az áldozatok pontos száma szintén bizonytalan. A biztosabban dokumentált esetek száma jóval alacsonyabb a később terjedő, több tucat áldozatról szóló becsléseknél.

Aileen Wuornos esete egészen más, mint a klasszikus „fekete özvegy” történeteké. 1989 és 1990 között hét férfi meggyilkolását vallotta be Floridában. Az ügy hatalmas médiafigyelmet kapott, és Wuornos személye később filmek és dokumentumfilmek témája is lett.
Wuornos kezdetben azt állította, hogy egyes gyilkosságok önvédelemből történtek, később azonban változtatott vallomásain. Hat gyilkosság miatt halálra ítélték, 2002-ben pedig végrehajtották rajta a halálos ítéletet.
Története azért is különleges, mert a női sorozatgyilkosokról kialakult hagyományos képbe nehezen illeszkedett: idegen férfiakat választott célpontul, és lőfegyvert használt.
Mary Ann Cotton a 19. századi Angliában vált hírhedtté. A története azért különösen nyugtalanító, mert a hozzá kapcsolódó áldozatok között családtagok és férjek is szerepeltek.
Cotton ügyében az arzénmérgezés vált a nyomozás központi elemévé. Végül 1873-ban bíróság elé került, és egy mostohafia meggyilkolásában találták bűnösnek. A bíróság halálra ítélte, és kivégezték.
A későbbi beszámolók ennél jóval több halálesetet kapcsoltak a nevéhez, de nem minden eset bizonyítható ugyanolyan erősséggel. Éppen ezért az áldozatok pontos száma máig vitatott.

Dorothea Puente Sacramento egyik panziószerű házát vezette, ahol főként idős és kiszolgáltatott emberek laktak. A nő kívülről olyan embernek tűnt, akire rá lehet bízni egy nehéz helyzetben lévő lakót. A hatóságok 1988-ban kezdtek komolyabban gyanakodni, amikor egy lakó eltűnését vizsgálták. A nyomozás során a ház környékén több holttestre bukkantak.
Puente kilenc ember meggyilkolásával kapcsolatban került bíróság elé, de végül három gyilkosságban mondták ki bűnösnek. Életfogytiglani szabadságvesztést kapott, és 2011-ben a börtönben halt meg.
Az eset egyik legmegdöbbentőbb része éppen az volt, hogy a gyilkosságok egy olyan helyen történtek, amelynek lakói biztonságot és gondoskodást vártak a szállásadójuktól.

A gyilkos nők történetei egy közös dologra is rávilágítanak: az elkövetők sokszor olyan hétköznapi szerepek mögé tudtak elbújni, amelyek bizalmat keltettek. A történelemben több olyan esetet is ismerünk, amikor ápolónő, gondozó, házvezetőnő, szállásadó vagy családanya került a gyanú középpontjába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a foglalkozások önmagukban bármilyen kapcsolatban állnának az erőszakos bűncselekményekkel – éppen a bizalmi helyzet kihasználása tette különösen nehézzé a felismerést.
A legismertebb ügyek egyben arra is figyelmeztetnek, hogy a legendák és a bizonyított tények nem mindig ugyanazt a történetet mesélik. Belle Gunness esetében máig kérdéses a pontos áldozatszám és a saját halálának körülménye.
Az alábbi videóból még többet megtudhatsz Aileen Wuornosról:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.