Szalay Bence: „Nagyon vallásos családban nőttem fel”

Szalay Bence a hot! magazinnak elárulta, milyen érzések fűzik a Még egy kívánság című új mozijához, amelyben egy hozzá kísértetiesen hasonló karakter bőrébe bújik. A Viszkis színésze a kulisszatitkok mellett a gyermekkorába is engedett némi betekintést, sőt jelenlegi párkapcsolatáról is vallott, miközben elmesélte azt miközben azt is elmesélte, hogyan kanyarodott el a papi hivatástól a csillogó színpad felé.

Szalay Bence magánéletéről: „Velem olyan dolgok történnek, amiket el sem mertem képzelni”

Egy sikeres zenei menedzsert alakítasz a filmben. Mennyire érezted testhez­állónak ezt a szerepet, hol találkozik a figura világa a saját személyiségeddel? 

Amikor elolvastad a forgatókönyvet, mi volt az első reakciód? Mi fogott meg leginkább a történetben?

„Az, hogy könnyed, humoros formában mi, magyarok, még nem igazán beszéltünk arról, milyen ma a fiatal felnőttek élete. Azoké, akik frissen kijönnek az egyetemről, és várják, hogy szembejöj­jenek velük a nagy dolgok. Ám a siker nem érkezik magától! Hirtelen ott állsz, és nem érted, miért nem történik semmi, amikor azt ígérték, hogy dőlni fognak a lehetőségek. A film pont ezt a fázist mutatja be: a felismerést, amikor az ember akár fel is adhatná, de inkább mégsem teszi, ­hanem elkezd küzdeni. Ebben a témában bárkivel tudsz azo­nosulni, mert mindannyian küzdenek, mennek előre, és megtapasztalják, hogy a sikerért meg kell dolgozni.” 

– mondta Bence.

A Még egy kívánság Ricsinek története nem pont úgy alakul, ahogy azt eltervezte: nem teljesül az álma. Volt már dolgod neked is hasonló csalódással? 

A film címe Még egy kívánság. Ha neked is lehetne most egyetlen kívánságod, mi lenne az?

„Elsőre mindig nagyon kézenfekvő dolgok jutnak az eszembe, de nem véletlenül. A legfontosabb az lenne, hogy minden szerettem egészséges legyen. Viszont ha egy picit ­önzőbb módon csak magamra gondolok, akkor azt kívánnám, hogy a világ összes helyét bejárhassam, mert nagyon szeretek utazni.”

Szalay Bence: „Odafigyelek rá, hogy ne legyek ennyire konformista”

Színészként sokféle ember bőrébe bújsz, és a hétköz­napokban is köztudottan jó a humorod. De ha a „maszkok” mögé nézünk, te valójában milyen embernek tartod magad?

Kiskorodban is introvertált voltál?

„A gyerekkorom formálta azt, amilyen ember most vagyok. Hatéves voltam, amikor a szüleim elváltak. Ez egy nagyon bizonytalan élethelyzet egy gyereknek, hiszen onnantól nem tudja, melyik az igazi otthona, és mind a két helyen meg akar felelni. Valószínűleg ebből a megfelelési kényszerből ered a konfliktus­kerülésem is, amit mostanában próbálok levetkőzni. De mindig is kedves gyerek voltam, és már egészen kicsi koromban mondogatták, hogy színésznek vagy előadóművésznek kellene mennem, mert az iskolában imádtam produkálni magam. Például állandóan utánoztam a tanárokat. Egyszer az igazgató emiatt külön behívott az irodájába. Teljesen beijedtem, főleg, amikor megláttam, hogy már ott áll egy másik tanár is. Ehhez képest rám nézett, és azt mondta: „Figyelj, azt hallottam, hogy nagyon jól utánzod az angoltanárt. Mutasd meg nekünk!” Én megmutattam, ők meg hatalmasakat röhögtek, nagyon tetszett nekik.”

Kevesen tudják rólad, de kamaszként egy ideig a papi hivatásra készültél. 

Akkor onnan már egyenes út vezetett a színpadig?

„Kegyetlenül rossz tanuló voltam, szinte mindenből bukdácsoltam. Az irodalom- és drámatanárok viszont állandóan berángattak mindenféle iskolai rendezvényre: verset mondtam az 1956-os ünnepségeken, az évnyitókon, az évzárókon, egyre több díjat hoztam el szavalóversenyekről, így bekerültem ebbe a körforgásba, és rájöttem, hogy igazából ehhez értek. Beadtam a jelentkezésemet a Színművészetire meg Kaposvárra, és szerencsére felvettek, úgyhogy igen, ez lett az én utam.”

„A siker nem ­változtatott meg”

Miben lett más az életed azóta, hogy szélesebb körben is ismert lettél?

Párkapcsolatban élsz. ­Tudtok elég időt szánni ­egymásra a kedveseddel?

„Szerencsére igen. Ő is félig ­szabadúszó, és én is az vagyok, ami azzal jár, hogy ha jön egy nagyobb projekt, akkor egy bizonyos időszakra vagy ő van jobban elfoglalva, vagy én. ­Cserébe viszont utána felszabadulnak akár hosszú hetek vagy hónapok is, amikor nincs semmi dolgunk, és ilyenkor rengeteg időt tudunk együtt tölteni.”

Miben egészítitek ki egymást a leginkább?