Túl jó, hogy igaz legyen – Lilla biztos volt benne, hogy párja titkol előle valamit

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. szeptember 18. 20:00

Lilla úgy gondolta, István személyében végre megtalálta azt a férfit, akire mindig is vágyott. Egy furcsa belső megérzés azonban azt súgta neki, valami nincs rendben, különös álmai pedig tovább erősítették a gyanúját. Végül egy látóhoz fordult, hogy megtudja az igazságot.

Szlovák Eszter

A szerző cikkei

Lilla biztos volt benne, hogy a megérzése István titkaira figyelmezteti
A féltékenység, a szorongás és a visszatérő álmok mögött végül nem megcsalás rajzolódott ki.
A felismerés mindent megváltoztatott

Vajon mindig jól értelmezzük, amit a belső hangunk üzen? Lilla biztos volt benne, hogy megérzése egy közelgő, súlyos csalódástól próbálja megóvni. Csak később derült ki, hogy valóban volt valami, ami elkerülte a figyelmét - ám nem István titkai után kellett volna kutakodnia...

Női megérzés az asztalnál — A megérzés egyfajta sejtés, amely logikus érvek vagy tudatos gondolkodás nélkül alakul ki
Fotó: Pheelings media

A megérzés azt súgta: túl szép ahhoz, hogy valóságos legyen

Lilla közel negyvenévesen, egy fájdalmas válás után ismerte meg Istvánt egy baráti összejövetelen. A férfi határozottan jóképű, intelligens és figyelmes volt, ráadásul láthatóan komoly szándékokkal fordult a nő felé.

– Folyton azt gondoltam: ez a csoda velem úgyse történhet meg. Eleinte még cinikusan nevettem is rajta – mesélte.

Később azonban egyre kevésbé mosolygott...

Ahogy teltek a hetek és a hónapok, Lilla érzelmileg mélyen kötődni kezdett a férfihoz. Ha István nem válaszolt rögtön egy üzenetre, a gyomra összerándult. Egy céges vacsora már elég volt ahhoz, hogy elképzelje: biztosan akad ott egy nála szebb, fiatalabb nő, aki majd a helyére lép. István korábbi barátnőinek rendszeresen figyelte a profiljait a neten, és kivétel nélkül mindegyiküket értékesebbnek és vonzóbbnak látta önmagánál.

Férfi facebookot éz — A férfi semmivel nem adott okot a féltékenységre vagy a bizalmatlanságra
Fotó: Thaspol Sangsee

Pedig a férfi semmivel nem adott okot a féltékenységre vagy a bizalmatlanságra. Időközben Lilla álmai is mind beszédesebbé váltak: gyakran álmodott eltévedésről, elveszettségről vagy arról, hogy üldözik. Sokszor azt sem látta, mi elől menekül, csak pánikszerűen futott a semmibe.

Lilla egyre biztosabb lett abban, hogy a tudatalattija figyelmezteti őt, nehogy újabb csalódás érje, mint a volt férjével, aki a válás során gyakorlatilag kisemmizte.

A kártyavető nem igazolta a félelmeit

Hosszas dilemmázás után felkeresett egy spirituális tanácsadót, aki kártyavetéssel is foglalkozott. Bár látszólag választ keresett, valójában már eldöntötte, mit szeretne hallani: István életében van valaki más, és a férfi egyáltalán nem hűséges. A lapok azonban nagy meglepetésére nem mutattak harmadik személyt, sem megcsalást, sem súlyos titkokat. A kártyavetés inkább Lilla félelmeire, önbizalomhiányára és belső bizonytalanságára terelte a figyelmet.

Kártyavető nő keze a kártyákon - a megérzés beigazolódott — Ha válaszút előtt állsz, a kártyák segíthetnek a döntésedben
Fotó: New Africa

– Hazafelé csak egyetlen dolog zakatolt a fejemben: a kártyavetés hazudik. Én pontosan tudom, hogy valami nincs rendben. Még az is megfordult a fejében, hogy keres egy másik látót, aki profibb, és azt látja, ami „van”. Csakhogy miközben egyfolytában István vélt titkát kutatta, életének egy egészen más területe is kezdett szétesni.

A munkahelyén jött a váratlan fordulat

Lilla egy nagy multinál dolgozott, az utóbbi években már csoportvezetőként. Korábban határozott vezetőnek ismerték, ekkortájt azonban már mindent többször, sokszor kényszeresen ellenőrzött. Egyre bizonytalanabb volt a megbeszéléseken, és órákig készült olyan meetingekre, amelyeket máskor kirázott a kisujjából. Hiába dicsérték – többek közt a felettese is –, a sikereit mindig a szerencsének vagy a támogató csapatnak tulajdonította.

Egy jelentéktelen hiba után végül váratlanul összeomlott.

– Tudtam, hogy egyszer kiderül, valójában nem vagyok alkalmas erre a pozícióra – mondta sírva egyik kollégájának.

Ekkor fordult pszichológushoz.

Nem Istvánban volt a probléma

A beszélgetések során a szakembernek feltűnt, hogy Lilla szinte ugyanazokat a mondatokat és szófordulatokat használja a karrierjével és a kapcsolatával összefüggésben. A munkahelyén attól rettegett, hogy egyszer „lebukik”, és mások rájönnek: nem érdemli meg a pozícióját. István mellett pedig attól, hogy a férfi felismeri, találhatna nála sokkal szuperebb, „tökéletesebb” nőt. Ekkor került szóba a súlyos önértékelési zavarok mellett először az imposztor-szindróma.

Lilla lassan megpróbálta elfogadni, hogy nem István okozta a problémát, csupán felszínre hozta azt, ami régóta benne élt. A munkájában folyamatos túlteljesítéssel próbálta bizonyítani, hogy megérdemli a helyét, a szerelemben pedig állandóan attól rettegett, hogy nem tud megtartani egy igazán értékes férfit.

Lilla végül így nyilatkozott önmagáról és az állapotáról: „Az imposztor-szindróma olyan, mintha jegy nélkül szöktél volna be egy színházi előadásra. Ahelyett, hogy élveznéd a darabot, végig azt lesed, mikor érkezik a jegyellenőr, hogy mindenki szeme láttára kiküldjön a teremből. Pedig lehet, hogy a jegy mindvégig ott lapul a zsebedben - csak el kell hinned, hogy valóban a tiéd.”