Egy egyszerű nyálvizsgálat jelezheti a vastagbélrákot – a szájban rejtőzhet a betegség egyik árulkodó jele

Az emésztőrendszer rosszindulatú daganatai világszerte a leggyakoribb daganatos betegségek közé tartoznak, és a vezető halálokok között szerepelnek. A vastag- és végbélrák, vagyis a köznyelvben gyakran vastagbélrákként emlegetett betegség kivizsgálásában leggyakrabban vastagbéltükrözést vagy székletvérvizsgálatot alkalmaznak, ám mindkét módszernek vannak korlátai. A kolonoszkópia invazív és sokak számára kellemetlen beavatkozás, míg a székletvérvizsgálat álpozitív vagy álnegatív eredményt is adhat. A kutatók ezért olyan új diagnosztikai módszereken dolgoznak, amelyek kevésbé megterhelők, ugyanakkor nagy pontossággal segíthetik a betegség felismerését. 

• A kutatók 507 ember szájüregi és bélrendszeri mikrobiomját vizsgálták.
• Jelentős eltérést találtak az egészséges és az emésztőrendszeri daganatos résztvevők között.
• A szájüregi minták alapján a vastag- és végbélrákra jellemző mikrobiális jeleket is azonosítani tudták.
• A felfedezés a jövőben egy egyszerűbb, nem invazív vizsgálat kifejlesztését alapozhatja meg.
• További kutatások szükségesek ahhoz, hogy a módszerből rutinszerűen alkalmazható szűrő- vagy diagnosztikai teszt lehessen.

Vastagbélrák: a szájüregi baktériumok segíthetnek a felismerésében

A szájüregi mikrobák jelezhetik a vastag- és végbélrákot

A dél-koreai Yonsei Egyetem kutatói összesen 507 résztvevőtől gyűjtöttek nyál- és székletmintákat. A vizsgálatban 77 gyomorrákos és 86 vastag- és végbélrákos beteg vett részt, mellettük 215, különböző anyagcserezavarokkal – például magas vérnyomással vagy 2-es típusú cukorbetegséggel – élő személyt vontak be. A kontrollcsoportot 129 egészséges önkéntes alkotta – írja cikkében az Origo. 

A szakemberek először feltérképezték a mintákban található mikroorganizmusok genetikai állományát, majd kidolgozták az úgynevezett szájüreg–széklet indexet (MF-index). A mutató segítségével azt vizsgálták, hogy ugyanazok a mikroorganizmusok milyen mértékben fordulnak elő egy adott személy nyálában és székletében.

Jihyun Kim rendszerbiológus, a tanulmány vezető szerzője szerint számos, jellemzően a szájüregben előforduló mikroorganizmus képes megtelepedni, sőt elszaporodni a bélrendszerben is. A kutatók ezért arra keresték a választ, hogy daganatos betegeknél eltér-e ezeknek a mikrobáknak a szájüregből a bélrendszerbe történő átjutása és ottani fennmaradása.

Jelentős különbséget mutattak ki a daganatos betegeknél

Az eredmények szerint az MF-index szignifikánsan magasabb volt az emésztőrendszeri daganatos betegek körében, mint az egészséges kontrollcsoport tagjainál.

A megfigyelés arra utal, hogy a daganatos betegek bélrendszerében nagyobb arányban lehetnek jelen olyan mikroorganizmusok, amelyek eredetileg a szájüreghez köthetők. Az anyagcserezavarokkal élő résztvevőknél ugyanakkor nem figyeltek meg hasonló eltérést.

A kizárólag szájüregi mikrobiális adatokra épülő modellek több, egymástól független vizsgálati csoportban is képesek voltak megkülönböztetni a daganatos betegeket az egészséges személyektől.

A kutatók eredményei szerint a szájüregi minták elemzése bizonyos esetekben a vastag- és végbélrákra utaló jeleket is nagy pontossággal azonosította, és egyes összehasonlításokban jobban teljesített néhány jelenleg alkalmazott szűrővizsgálatnál.

A székletvérvizsgálat egyik korlátja például, hogy nem minden daganat vagy rákmegelőző polip vérzik, ezért egyes elváltozások észrevétlenek maradhatnak. A székletben kimutatott vér ugyanakkor nem feltétlenül daganatos betegség következménye: jóindulatú elváltozások, például aranyér is állhatnak a hátterében.

Egyelőre nem ismert pontosan, milyen mechanizmus magyarázza a kutatók által feltárt összefüggést. Nem tisztázott, hogy a bélrendszerbe jutó szájüregi baktériumok hozzájárulhatnak-e a daganatos folyamatok kialakulásához, vagy éppen a már kialakult betegség teremthet olyan környezetet, amely kedvez ezeknek a mikroorganizmusoknak.

Az is elképzelhető, hogy a két folyamat kölcsönösen hat egymásra, ennek igazolásához azonban további vizsgálatokra van szükség.

A következő kutatások egyik fontos feladata ezért az ok-okozati összefüggések tisztázása, valamint az eredményekre épülő, érzékenyebb diagnosztikai eljárások kidolgozása lehet. A módszer megbízhatóságát emellett olyan, tünetmentes populációkban is vizsgálni kell, amelyek tagjainál korábban nem diagnosztizáltak daganatos betegséget – írja az Origo.