
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsTomán Szabina neve mára összefonódott a sikeres női vállalkozással, az elhivatottsággal és a tudatos építkezéssel, ám a híres üzletasszony legutóbb M. Kiss Csaba Én és a pénz című műsorának vendégeként olyan őszinte és meglepő kulisszatitkokat osztott meg a magánéletéről és a pénzhez való viszonyáról, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik azt, amit eddig tudtunk róla. A sikeres cégvezető ugyanis pontosan meghúzza a határokat a racionális költekezés és a hivalkodó fényűzés között, méghozzá olyan területeken is, ahol a bankszámlája ezt gond nélkül megengedné neki.

A beszélgetés során a műsorvezető rögtön nekiszegezte a legégetőbb kérdést: mi az, amit még úgy sem engedhet meg magának, hogy egyébként simán megengedhetne? Szabina válasza meglepően határozott volt.
Nagyon drága autót, azt egyszerűen nem. Most is egy 10 éves autóval járok, ami nekem használati tárgy. Szeretem az autókat, félre ne értsd, én nőként szerintem nagyon jól is vezetek, de valahogy az autó nekem az olyan értékcsökkenéssel rendelkezik, ami hogyha kigurul a szalonból, már tudom, hogy mennyit veszítettem
– fejtette ki. Ugyanakkor elismerte, hogy az új autó varázsának nehéz ellenállni, ám ő mégis a racionalitásra szavaz.
„Persze nem szeretnék illúzióromboló lenni, mert mindenki szereti az új autót, beülni és érezni az illatát. Én is nagyon szeretem és a mostani autómat is új autóként vettem meg, de tudtam, hogy nekem nagyon sokáig meg lesz, már a tizedik évét nyomja.” Majd mosolyogva hozzátette, hogy bár a cserének hamarosan eljön az ideje, a pazar fényűzést továbbra is kerülni fogja: „Lassan leváltom, de ugyanolyant veszek, csak az újabb fajtát.”
Az üzletasszony nemcsak a gépjárművek terén maradt két lábbal a földön, hanem a divat csecsebecséiről is kendőzetlen őszinteséggel beszélt. Mint mondta, ma már nincs benne semmilyen bizonyítási kényszer: „Most már nem szeretném, hogy nekem legyen a legdrágább órám a szobában. És azt sem, hogy nekem legyen a legdrágább táskám. Ez szerintem a kompenzációs időszakom volt” – árulta el.
A múlt felidézése során a modelléveire is visszatekintett, amikor még teljesen másként látta a világot, és egy mókás, ám annál tanulságosabb emléket osztott meg a fiatalságáról. „Amikor Rómában modellkedtem, akkor árulták a hamisítványokat, mint a Louis Vuitton, Gucci. És én vettem egy hamisítványt, és azt kívántam, bárcsak egyszer lehetne egy eredetim.” Azt is elmondta, hogy bár ez viccesen hangozhat, 20 évesen a divatszakmában mindenkinek ilyen volt, és egyszerűen nem akart kilógni a sorból. Ma már viszont pontosan tudja, hol van a határ az érett tudatosság és az értelmetlen pazarlás között – az utóbbit pedig saját bevallása szerint kategorikusan kijelenti:
„Azt nem engedem meg magamnak.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.